Sebastian

Tim

Villámgyorsan pattantak fel szemeim, de nem keltem fel ,csak az ordításra amit nem tudtam először ki adott ki, de aztán rájöttem ,hogy csak én lehettem. Álmomra nem emlékeztem, csak arra ,hogy Illa, Jesse és Chris is szerepeltek benne, de ha ezt a három nevet egy helyre sorolom akkor abból semmi jó nem sülhet ki. Éreztem ,hogy ezzel a nappal nem lesz minden rendben. Ránéztem az órára ami az éjjeli szekrényemen feküdt felborulva. Remek, hajnali öt óra. De aludni már nem tudok. Valami miatt nem megy. Az öltözködésemre nem adtam túl sok időt. Felkaptam azt a pár ruhadarabot ami szekrényem legkézenfekvőbb részén helyezkedett aztán már vágódtam is ki a szobából.

Komolyan mondom Christ senkinek se kell megölnie ,mert egyszer én fogom ,saját magam. Mért van az ,hogy soha nem bír megmaradni a seggén? Sosincs itthon? Furcsa ,hogy a testvérei megmaradnak néha. Na jó azért Alexet se védem ,de akkor is. Rossz érzésem volt ezzel a nappal kapcsolatban Chris pedig sehol. Aztán hallottam a bejárati ajtó csapódását és ahogy az ajtó felé néztem meg is pillantottam. Nem szóltam hozzá csupán biccentettem az embereimnek, akik légyszáma nagyon csökkenőbe volt. Hiába nyertünk mégis vesztettünk mert rengetegen meghaltak. Tudtam Mona és Illa nem nyugszanak ameddig ők nem nyernek szóval most mindenkit a négy gyerekhez hivattam. 

Amikor beléptem a szobámba motoszkálást hallottam a gardróbom felől. Felemeltem pálcám és lassú, kimért, de bátor léptekkel közelítettem meg az elhúzható ajtót...