- Ohh, persze, menj, vacsorázz meg - mondtam gunyoros hangnemben majd neki dőltem a Három Seprű oldalána és egyik lábamat neki támasztottam a falnak. Karjaimat hanyagul összefontam magam előtt, majd unottan kezdtem piszkálgatni fekete körmeimet, amíg Damon el nem tűnt a sarkon. Persze, majd pont itt megvárom őt. Kíváncsi voltam mit művel vele, miután elvette amiért jött így követtem őket. Nem mentem túl közel, még véletlen se vegyen észre. Megrökönyödve konstatáltam, hogy miután kiszívta a nő vérét, bedobja a kukába, a szemét közé és ott hagyja. De nem, mert a nő úgy sétált ki a sikátorból, mintha semmi nem történt volna. Ez a vámpír mentalitás, nekem bonyolult. Visszasétáltam eredeti helyemre, és figyelmemet ismét körmeimnek szenteltem.
- Gondolod Welles? Akkor még nem ismersz - mondtam pimaszul, de hagytam, hogy tegye a dolgát. Neki biztos könnyebben megy, ezzel a meggyőző tekintettel. És ez a csaj mindjárt kifekszik tőle, hát esküszöm röhögésben fogok kitörni. Na, ennyire engem nem varázsolt el. Még. De ez a csaj, kíváncsi lennék, hogyan ejti Damon ilyen sokkba szerencsétlen nőt. Egy biztos, jól csinálta, ugyanis hamarosan már Whiskeys üvegekkel a kezünkben álltunk a kocsma előtt.
- Miért ne - mondtam és elindultunk a Szellem szállás felé. Mardekáros voltam és nem a bátorságomról voltam híres. Na, se baj, ezért jön velem Damon. - Kostoljuk meg, milyen mérget hozott nekünk ez a Linda - Már meg is húztam a Whiskeys üveget. Pár percig égett tőle a torkom és az egész nyelőcsövem, és még a szemeim is bekönnyeztek.
- Bírom ezt a Lindát. A legerősebb piát kiadta - mondtam vigyorogva, miközben Damon felé nyújtottam az üveget. Már éppen emelte volna a kezeit, de azok tele volt a másik két üveggel. - Szóval nem is szeretnél inni. Hoztál nekem három üveg alkoholt. Csak szólok, ha ezt én itt mind megiszom - emeltem meg a kezemben tartott üveget -, nem vagyok teljesen biztos benne, hogy visszatalálok az iskolába - vigyorogtam, majd a Szellemszállás kerítését egy megrongált helyen simán átléptük. A régi hajó padló recsegett a talpunk alatt, de beljebb sétálva volt egy egész jó állapotban lévő kanapé előtt pedig egy szőnyeg. Hosszan elnyúltam a kanapén, majd újra belekortyoltam az üvegbe, persze most már elővigyázatosabb voltam.
- Miért nem ölted meg azt a nőt? - kérdeztem tőle komolyan, de inkább kíváncsi voltam. Nem fogom kioktatni az ő dolga, hogy mit csinál a vacsoráival.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése