- De jó nekem. – mondtam gúnyosan, majd összeborzoltam a hajamat. Azt hiszem ez a mozdulat valami családi vonás. Mindenki ezt csinálja. Chase, Darren, Nathaniel meg én is. Mikor beértünk a faluba fürkészni kezdtem az utcán járkáló embereket.
- Én nem eszek nyuszikákat. Az nem finom. – vigyorogtam, majd ki is szúrtam a ma esti áldozatomat. – Nos, először én elvégezem, amiért jöttünk, aztán tőlem a Szellemszállásra is mehetünk. Most egy kicsit maradj itt. – mondtam, majd hátat fordítottam a lánynak és elindultam az egyik bolt kirakatát nézegető fiatal nő felé.
- Elnézést hölgyem, meg tudná mondani, hogy mennyi az idő? – kérdeztem. Felém fordította a fejét és a szemembe nézett. – Most szépen eljössz velem abba a sikátorba és nem szólsz semmit.
- Igen. – rebegte elködösült tekintettel, majd elindult a sötét sarok felé, ahová követtem. Gyorsan végeztem el a dolgomat, majd miután begyógyítottam a nő sebét visszaküldtem ugyanoda ahol állt. Visszasétáltam Kiarához és rámosolyogtam.
- Mehetünk? Majd én megszerzem a piát, neked úgysem adnák ki, nem tudsz olyat amit én. – húztam gonosz mosolyra ajkaimat, majd karon ragadtam Wrightot és elindultunk be a kocsmába. A pultnál elengedtem a kezét és rákönyököltem a pultra.
- Hé, Linda! - Szólaltam meg kéjes hangon, mire a nekem eddig háttal álló lány megpördült és szempilláit rebegtetve fordult felém. Linda a kocsma tulajának lánya volt, tehát érdemes volt vele jó kapcsolatot kiépíteni. Nála még a képességemet se kellett használnom. – Kérnék egy szívességet. Piára lenne szükségünk. – mondtam. – Tudsz nekünk segíteni? – kérdeztem, mire heves bólogatásba kezdett. Hátrament a raktárba, majd pár perc múlva három üveg Lángnyelv Whiskeyvel tért vissza, amit elém rakott a pultra. – Köszönöm. – vigyorogtam, majd Kiarával együtt kiléptem a Három Seprűből.
- Nos, akkor Szellemszállás?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése