- Köszi - suttogtam, majd megtámaszkodtam mellkasán, ami igazán kemény és izmos volt. Én tudtam előre, hogy egy illyen jó pasinak a mellkasa, a hasa is tökéletes. Na, most már én mondom, hogy elég. És még vigyorog is. Merlinem, hogy lehet így vigyorogni. Különben is, min tud így vigyorogni? Egyszer a puszta mosolyával fog megölni és akkor mehet az Azkabanba.
- Menjünk - mondtam megadóan, de persze nem kellett volna kétszer kérni, hogy Damonnal tartsak. Már a második péntek estémet töltöttem járőrözéssel az iskolában. Természetesen Rebeccának volt bőven jelentkezője, hogy ne legyen egyedül. Persze, nekem is lettek volna, de azért annyira nem volt szükségem társaságra, hogy egész éjszaka a nagypályás dumáikkal tömjék a fejemet. Azóta már lehet, kiszaladtam volna a világból is.
- Ugye tudod, hogy megmentetted a péntek estémet? - kérdeztem szórakozottan, ahogy átugráltam a kiálló gyökereken. Semmi kedvem nincs tovább bénázni. Nem köthetek ki a karjaiban minden percben. Pedig de jó is lenne... jó, jó, értettem. Befejeztem.
Nem sokára leértünk a faluba. Legalábbis a kivilágított épületek azt bizonyították, hogy valami varázslók által lakott területre érkeztünk.
- Damon, mit akarsz itt csinálni? Szerezzünk alkoholt, meg neked valami nyuszikát, amivel csillapídhatod az étvágyad - mondtam neki, majd a Három Seprűbe indultam. - Voltál már éjszaka a Szellemszálláson? Mert én még nem. Ugyis ráérek és itt már nem kell pontot levonnom tőled - kacsintottam vigyorogva a srácra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése