Hoppá. Azt hiszem, többet nem próbálkozom ezzel a gondolatolvasással. Csak pár foszlányt hallottam, de ez elég volt, hogy kaján vigyort csaljon az arcomra. Furcsa. Nem szoktam ilyen felszabadult lenni. Nem is ismerem ezt a lányt, de… meg kell hagyni, igazán csinoska.
- Lora az unokahúgom. Tehát valamilyen szinten közös a vérünk. Tehát olyan lenne, mintha saját véremet szívnám. Egyébként is nem hinném, hogy valami pasast rejtegetne. Lora a kis szüzike. – vontam vállat.
- Hát, azt hiszem Roxmortsba megyek. Azaz megyünk, mert szépen te is velem jössz. – vigyorogtam. Mikor megreccsent a faág már tudtam, hogy megint el fog esni, ha nem kapom el. Megfordultam, majd mosolyogva hagytam, hogy a mellkasomnak essen. Kissé oldalra döntöttem a fejemet és úgy néztem le rá.
- Ha nem akarsz te lenni a vacsorám, amit ugyan nem bánnék, akkor jobban kéne vigyáznod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése