Rebecca
- Engedj el - nyöszörögtem, majd erősen megragadtam kezét, amivel egyre erősebben szorította nyakamat a hideg csempéhez. Szemeim könnybe lábadtak és szám is megremegett. Nem kaptam levegőt, de még az utolsó erőmmel is vergődtem karjaiban. - Az az enyém, nekem hagyta itt apa - nyögtem utolsó erőmmel, majd elsötétült előttem minden és a földre rogytam.
Heves köhögésbe kezdtem, majd ahogy kinyitottam szemeimet, Liamot láttam meg, aki aggódó tekintettel méregetett. Erőtlenül markoltam meg a srác pólóját és feljeb húztam magam.
- Liam, elvitte. Nála van... - néztem rá segítségkérően, de nem bírtam tovább és zokogva borultam a nyakába. - Azt a nyakláncot, apám hagyta rám. És Amarilla elvitte. Tudom, hogy ő volt. Ez már nem Zack. Valami nincs rendben. Meg kell találnunk Zacket. Lehet, hogy baja lesz - ugrottam talpra, majd felhúztam magamhoz Liamet is.
- Örülök, hogy itt vagy - mosolyogtam rá kedvesen, miközben összekulcsoltam ujjainkat és kifelé indultam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése