Chase

Annyira jót álmodtam. Tengerpart, napsütés, lány szellő, koktélok, nők, Christopher… Hogy mi?!
- Mi a fasz van Acerlot?! – morogtam a párnába. Nem vagyok éppen jókedvű, ha felébresztenek. A szemeimet dörzsölgetve hallgattam a hülye haverom dumáját.
- Mi van Beckyvel? – ásítottam egy hatalmasat. – Nincs neki bátyja? Három is? – ültem fel az ágyon. Mi az, hogy Rebeccát elrabolták? Ki az a hülye mazoichsta akinek az unokahúgom kell?! Na jó, mindegy. Lassan feltápászkodtam az ágyról és magamra rántottam egy farmert.
- Mióta mondod te meg nekem, hogy mit vegyek fel? – morogtam Christophernek, ezért még kirántottam a szekrényből az első pólót, ami a kezem ügyébe akadt, de nem vettem fel. Egy ideig a pincében mászkáltunk, majd megpillantottam Jesset, aki úgy vigyorgott, mint a tejbe tök.
- Fejbe talált egy vidító varázs vagy mi bajod? – szóltam oda, neki, majd megcsóváltam a fejem és beléptem a sötét terembe. Hallottam, ahogy nagy robajjal bezáródik mögöttem a kijárat.
- Mi a lóf..?! Idióták! Nyissátok ki! Azonnal! Ki fog újulni a klausztrofóbiám. Barom állatok. Ti infantilis, agyatlan hülyegyerekek! Be vagytok drogozva?! – ütöttem a kőfalat, de valószínűleg nem hallottak semmit. Pár perc után feladtam, majd előhúztam a farmerem zsebéből a pálcámat.
- Vadbarmok… képesek voltak bezárni ide egyedül… Lumos! – morogtam. Aha, szóval itt egy folyosó, ami ki tudja hova vezet. Hogy az a jó kurva! Nem kértem el a nagyanyámtól a Tekergők Térképét. Csodááás! Magamban szitkozódva indultam el a sötét folyosón, de alig tettem meg pár lépést, mikor az egyik sarok felől mozgolódást hallottam. Biztos csak egy patkány… Azért oda fordítottam a pálcámat .
- Darwin?! – kerekedtek el a szemeim. – Mi keresel te… Ó, hogy baszódnának meg azok ketten!