Trixi

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani Sebastian miatt... én tudom, hogy jó ember csak annak a némbernek kellene elmagyarázni aki felnevelt. - Mondtam, majd a szemébe néztem. - Hogy én mit akarok tudni? Őszintén szóval, ha én azt tudnám... - Igazából téged mellettem tudni és nem pedig egy nyílt kapcsolatot, de nem mondom ki. Miért nem mondom ki? Mert a büszkeségem nem engedi. - Ha tudsz olvasni a szememben tudod mit akarok, de valójában nem fogom tudni kimondani... - Szabad utat engedtem, a gondolataim felé, hogy bele tudjon olvasni.

Ha már gyáva, módon megfutamodok legalább a fejemben legyenek nyitva a gondolataim.
Mondd már ki hangosan! Nem mondom. Miért nem? Gyáva vagy. Itt van a lehetőség.... ne menekülj már el mert rosszabb lesz. Dehogynem menekülök el! Hagyd a picsába Ericet, könyörgöm legyél már önmagad! Dehisz önmagam vagyok. Nem is!

Szokásos látványos veszekedés, persze meggyőzött a belső őszötönöm. Leszálltam, a mosdó kagylóról majd a tükőrbe néztem és magam mögött láttam Jesset.
- Jesse... én... - Kezdtem bele a mondatomba, persze a szokásos monológómba, majdhatározottan megfordultam és megcsókoltam. Nem érdekel már a magyarázkodás. Tudom mi hiányzott az életemben és ez, most az önbizalmamat növelte. Majd visszültem a mosdóra, ahogy befejeztem a csókunkat ő csak pislogott, én viszont csak mosolyogtam. - Nos.. ha már kimondani nem tudom a dolgokat... remélem így érted, mit folytottam vissza. - Mondtam neki kicsit zavartan.