Jess
- Kössz... - Lélegeztem fel mikor végre ki tudtam jönni a mosdóból mert kedvenc kizárólag nem rokonosném elment. - Megteszed ,hogy Jessenek hívsz? Vagy Istennek ,vagy felségnek... Csak ne Acerlotnak. Oké? - Olyan ellenséges volt ,hogy a családnevemen szólított. Vagyis tőle igen. Tekintve a tavalyi év végére.
- Újság író leszel? Nah, inkább meg sem szólalok. - Utálom az újság írókat főleg nyár óta mikor szinte egy percre sem hagytak minket nyugton.
Nah, feljött a téma. Kemény vagyok ,de még mindig fáj ,az pedig leginkább ,hogy én láttam apát utoljára. Nem kellett volna elengednem. Hah, jó ezt itt és most fejezem be. Nem örlődhetek örökké.
- Köszönöm. Hát a tesóim? Becca sehogy... Pont akitől nem vártunk volna semmit. Tiszta depressziós volt és úgy viselkedik mint egy 5 éves gyerek. Például csak úgy eltűnik időnként. Az ikrek ők azt a látszatot akarják kelteni ,hogy nincs bajuk, de én átlátok rajta. De ne beszéljünk erről jó? - Néztem szemébe. - Mesélhetnél arról minek kellett a suliba jönnötök. Hiszen eddig nem védtek minket aurorok. - Érdekes mi lehet ilyen veszélyes?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése