Christopher & Illa

Persze, mint ma is ki maradtam éjszakára. Miért? Mert, drága barátaim köözlték, hogy oltári buli lesz. Mondom oké nézzük meg azt, a bulit. Háború óta, apa engedélye nélkül lelépek mindenhonnan mert komolyan, elfáradhatott, én nekem meg kijár a szórakozás. Jessenek, nem szóltam semmit legyen ő abban a hitben, hogy itthon aludtam.
Hajnali négy órakkor, átlépem a bejárat ajtaját, persze ki jn elém megnézni ki az. Nathaniel.. komolyan megőrjítenek már a folytonos őrzéssel.
Felmentem a szobámba átöltözni, lezuhanyozni. hmm... kitaláltam hozzuk apucira a frászt. belopakodtam a szobájába. Apa mélyen aludt de rém álma lehetett, mert rángatózott. Az elhuzható ajtó mögé mentem azt ott nyugodtan leültem olvasgatni. Jó kis hely, ez ide gyakran fogok jönni. Vigyorogtam gúnyosan. Amikor, mozgást hallok. Pálcámat, elővettem, de amikor kinyílt az ajtó...

- Apuka szép jó reggelt. - Mondtam neki ijesztően és vigyorogva. - Minek az a pálca? Nyugalom senki nincs itt rajtam kivül... - Vigyorogtam rá. Élveztem ráhozni a frászt.Tudtam ha rá hozom mindig infarktust kap általában.. de most lehet rossz ötlet volt. Mérgesen nézett rám, persze tudtam mit jelent nála ez a pillantás, indulás a szobába sok dolgom van. Elindult lefelé, az irodába, én követni kezdtem.

- Csak egy kis vicc volt, ne izélj már.... mi történt? - Kérdeztem, Sebastiant, majd becsapta az iroda ajtaját. Vállant vontam fel majd bevonultam a szobámba, és lefeküdtem. Ekkor, egy ablak törésre lettem figyelmes. Le rohantam apa irodájába, és egy fekete csuklyás női alakot láttam meg. Pálcám magam előtt volt, de ez a nő nem volt más mint az anyám.

- Christopher édes fiam... - Jötte oda h megöleljen, de én ellöktem magamtól.
- Ne játszd a kétszínűsdit. - Szóltam anyámra, aki gyilkos szemmel pillantott rám én hátráltam az ajtóhoz.

- Sebastian, milyen volt az álmod? Édes volt? - Tette fel neki a kérdést, flegmán és büszkén. Én teljesen apa centrikus lettem mióta anya elment. Nem is hiányzik nekem, teljesen más az életem mintha vele lennék. Nekem ez a jobb élet.

- Mi...milyen álom?
- Oh, te nem is tudod.... apád szépet álmodott... - Vigyorgott gonoszan, ahogy még apám sem vigyorogna, ha csak nem apám lesz a sötét nagy úr kettő. Bár ki tellene tőle. Így is vezér, de akkor is. Ekkor rám szólt apa hogy menjek ki, vagy jön Jesse értem.. na persze, mintha Jessere hallgatnék. Makacsság van bennem, nem is kétség de pont nem fogok a bátyámra hallgatni.. elég volt egyszer.... szeretem meg minden bármit megtennék érte, de azt hogy ő parancsolgasson nekem hát köszönöm nem kérek belőle.

- Christopher, maradj. Meglátod, majd apád miként, fog meghalni... és gondoskodom, arról hogy te öld meg.
- Na persze... Apám lenne az utolsó a földön akit legyilkolnék, megölnék. Téged máris, megölnélek. - Mondtam ideges hangon, amikor elővettem a katanámat, és anya torkához, szorítottam de apa a falhoz lökött...

- Apa, ez fájt... - Mondtam köhögve, mert tényleg ez erős lökés volt....