Meglepődve néztem a tőlem pár méterre álló lányt, majd én is elmosolyodtam és letöröltem a számról a vért.
- Hát jó, ha te egy csirkének minősíted magad. – mondtam, majd megköszörültem a torkom. – De meg kell hagyni, meglehetősen finom csirke vagy. – vigyorogtam. Nos, ezt tőlem még bóknak is veheti. Amikor a vérét ittam az… annyira furcsa volt. Soha nem éreztem még ilyet… mintha a vére felrobbant volna a számban.
- Khm… nem igazán. Körülbelül három kortyot sikerült innom belőled. Nem hinném, hogy az elég lesz. Kivéve, ha a prefektus kisasszony azt szeretné, hogy az egyik barátnőjét fogyasszam el vacsorára. – vontam vállat, majd tovább indultam. – Gyere. Most már nem hagyhatlak itt, túl mélyen bent vagyunk már az erdőben. – És nem hagyhatom, hogy egy ilyen finom vér elpazarlódjon. Tettem hozzá magamban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése