- Becca.... mint mindig. Furcsa? Hogy értve?
- Hát... Nem az, hogy bezárt ide de a beszéde, meg minden.. nem tudom irányították e. De tényleg nekem is fura volt.
- Hát nem tudom.... - Válaszoltam, Christopher válaszára és hagytam, hogy Becca rám boruljon. - Na gyertek menjünk vissza. - Ölbe vettem Beccát és úgy indultunk vissza.
- Húgi.. én... - Kezdett bele Chris, megfordultam csak figyeltem mit mond a lánynak. - Nem haragszom, rád. Szerintem én is megtettem volna, ha téged támad meg. Ne legyen lelki ismeret furdalásod. Jó testvér vagy. - Adott neki puszít, én csak néztem.
- Mi történt?
- Hát... anya, meg akart ölni. Elment az esze. Egy ezüst tőrrel, akart megölni... Tudod mi számomra az ezüst. Aztán Becca megölte.... mert ha nem teszi meg nem lennék itt...hanem mentem volna apa után a keresztre.
- Christopher ne beszélj már sületlenségeket. Hisz boldog vagy így is. Itt van a családod nagy része. Barátok. Mi kell még? Alexanderrel meg tudjátok állni a helyeteket. Hiszen ott van Brendon, Apám és anyám na meg zoé és Viviék is... segítenek ha kell és nem hagynak magatokra. Ahogy mi sem. Tudod, erre jó a család. Öcsikém, néha gondolkozhatnál.
- Lehet... nem tudom, de ezt az űrt már semmi nem fogja, elmúlasztani. 15 évesen mit kezdjen egyedül egy gyerek?
- Kérdezd, meg a nagybátyád. Anyáddal ilyen idősen vesztették el a nagyszüleidet. - Mondtam csendesen, majd letettem Beccát és átöleltem Christophert. - Ha kell segítség nyugodtan szólj. Rendben?
- Oké. Azt hiszem, jól vagyok most... - Mondta, persze tudtam, hogy csak kitaláltam ezt. Mert igazából szarul van, hogy megakarta ölni az anyja. Az apja meg meghalt. Komolyan ki akar ilyen életet? Szerintem senki. Csendesen kiléptünk a házból, lidércek már sehol nem voltak. Chrisnek intettem menjen előre mindjárt jövök, Becca felé fordultam majd így szóltam:
- Figyelj, próbálom kideríteni mi van. Te meg, ha tudsz kérlek én kérlek szépen figyelj az öcsédre oda....aggódom érte. - Mondtam neki vagyis kértem. Ekkor láttam jön vissza Zack. - Jéé... hova tüntél te köcsög állat? - Kérdeztem tőle és behúztam neki. A szeme.... nem kék... hanem barna o.O állapítottam meg.
- Három seprűben. Jó hogy kint vagy.
- Dögölj meg, majd beszélnünk kell.
- Ok. A hálókörletben tali. - Köszönt el tőlünk, majd visszaindultunk a kastélyba... Christopher bevárt minket, de még mindig furán nézett Beccára.
- Figyelj, ha már a lebaszásoknál tartunk és végre, itt van Ethan is. Mi a fenét kerestél múltkor itt és beszéltél anyámmal? - Tette fel a kérdést.
- Na igen ezt én is meg akartam kérdezni.... - Mondtam majd ránéztem Beccára szúros szemmel. De közben hiányzott a kis unokahúgom.
- Hát... Nem az, hogy bezárt ide de a beszéde, meg minden.. nem tudom irányították e. De tényleg nekem is fura volt.
- Hát nem tudom.... - Válaszoltam, Christopher válaszára és hagytam, hogy Becca rám boruljon. - Na gyertek menjünk vissza. - Ölbe vettem Beccát és úgy indultunk vissza.
- Húgi.. én... - Kezdett bele Chris, megfordultam csak figyeltem mit mond a lánynak. - Nem haragszom, rád. Szerintem én is megtettem volna, ha téged támad meg. Ne legyen lelki ismeret furdalásod. Jó testvér vagy. - Adott neki puszít, én csak néztem.
- Mi történt?
- Hát... anya, meg akart ölni. Elment az esze. Egy ezüst tőrrel, akart megölni... Tudod mi számomra az ezüst. Aztán Becca megölte.... mert ha nem teszi meg nem lennék itt...hanem mentem volna apa után a keresztre.
- Christopher ne beszélj már sületlenségeket. Hisz boldog vagy így is. Itt van a családod nagy része. Barátok. Mi kell még? Alexanderrel meg tudjátok állni a helyeteket. Hiszen ott van Brendon, Apám és anyám na meg zoé és Viviék is... segítenek ha kell és nem hagynak magatokra. Ahogy mi sem. Tudod, erre jó a család. Öcsikém, néha gondolkozhatnál.
- Lehet... nem tudom, de ezt az űrt már semmi nem fogja, elmúlasztani. 15 évesen mit kezdjen egyedül egy gyerek?
- Kérdezd, meg a nagybátyád. Anyáddal ilyen idősen vesztették el a nagyszüleidet. - Mondtam csendesen, majd letettem Beccát és átöleltem Christophert. - Ha kell segítség nyugodtan szólj. Rendben?
- Oké. Azt hiszem, jól vagyok most... - Mondta, persze tudtam, hogy csak kitaláltam ezt. Mert igazából szarul van, hogy megakarta ölni az anyja. Az apja meg meghalt. Komolyan ki akar ilyen életet? Szerintem senki. Csendesen kiléptünk a házból, lidércek már sehol nem voltak. Chrisnek intettem menjen előre mindjárt jövök, Becca felé fordultam majd így szóltam:
- Figyelj, próbálom kideríteni mi van. Te meg, ha tudsz kérlek én kérlek szépen figyelj az öcsédre oda....aggódom érte. - Mondtam neki vagyis kértem. Ekkor láttam jön vissza Zack. - Jéé... hova tüntél te köcsög állat? - Kérdeztem tőle és behúztam neki. A szeme.... nem kék... hanem barna o.O állapítottam meg.
- Három seprűben. Jó hogy kint vagy.
- Dögölj meg, majd beszélnünk kell.
- Ok. A hálókörletben tali. - Köszönt el tőlünk, majd visszaindultunk a kastélyba... Christopher bevárt minket, de még mindig furán nézett Beccára.
- Figyelj, ha már a lebaszásoknál tartunk és végre, itt van Ethan is. Mi a fenét kerestél múltkor itt és beszéltél anyámmal? - Tette fel a kérdést.
- Na igen ezt én is meg akartam kérdezni.... - Mondtam majd ránéztem Beccára szúros szemmel. De közben hiányzott a kis unokahúgom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése