- Most jössz vagy nem Hemsworth? – kérdeztem már egy csöppet ingerülten.
- Nem. – válaszolta a szőke, majd visszafordult a hetedéves csajhoz, akivel eddig szórakozott. Szánalmas. Magamra kaptam a fekete köpenyemet, majd a fejemre húzta a kapucnit és elindultam a park felé. Már kiértem a tölgyfa ajtón, mikor lépéseket hallottam. Nem lenne jó lebukni, mert visszacipelnének és még apámnak is szólnának. Márpedig nekem most muszáj innen kimennem, ha nem akarom lemészárolni az egész sulit. Bár… nem is olyan rossz ötlet… Csak sajnos nem túlzottan kivitelezhető. Megálltam az árnyékos sarokban, majd előhívtam egy hasonmást és határozott utasításokat adtam neki. Figyeltem, ahogy Wright elkábítja, majd mikor újra eszméletéhez téríti a hasonmás köddé válik. Gúnyos mosolyra húztam ajkaimat, majd közvetlenül a lány mögé léptem.
- Komolyan azt hiszed, hogy egy vámpíron hatnak a piti kis átkaid? – szólaltam meg, mire összerezzent. Gúnyosan felhorkantam, majd elindultam az eredeti úti célom felé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése