Kia

Kiara

Az előttem fekvő srác, egy perc múlva köddé vált. Értetlenül meredtem Damon hűlt helyére, majd összeszűkítettem szemeimet és csípőre vágott kezekkel egyenesedtem fel. Ha megtalálom, teszek róla, hogy ő is olyan élvezetes büntető munkák részese lehessen, akár csak én. 

Meg akartam fordulni, de ekkor gúnyoros szavait hallottam meg. Elnéztem oldalra, de ekkor már kifelé tartott. Miért nem ért a szép szóból? És mi az, hogy piti kis átkok? Kikérem magamnak, ez elég erős átok volt. Megtalálom, és vámpír vagy nem vámpír a fejét a falba verem. Nagyképű, bunkó állat. A szemközti téglafalon lógó órára pillantottam, ami még csak fél tizenkettőt mutatott. Eszerint még legalább másfél órát itt kellene maradnom. De ennyi idő múlva, Welles, boldogan fog betáncolni ezen az ajtón. Nem várom meg. Az elsősöknek csak nem most lesz kedvük felfedező túrára menni.

Hangtalanul tettem be magam mögött a nehéz ajtót, majd megkerestem Welleset, és gyorsan utána iramodtam. Ugyis kiderítem, hova jár minden éjjel. Az erdőbe tartott. Mielőtt még ide is követtem volna, egy átlátszóvá tévő bűbájt szórtam magamra, hogy ne vehessen észre. 

Mivel egyre gyorsabban haladt én is megszaporáztam lépteimet. Mivel túl gyorsan mentem, egyszer csak azt éreztem, hogy bele száguldok valami szúrós bokorba. Nem éppen kis tüskék voltak rajta, így az egyik felsértette a vállamat és egy mély vágás keletkezett, amiból csordogálni kezdett a vér. 

- Fantasztikus - morogtam, majd ahogy lenéztem magamra, észre kellett vennem, hogy elmúlt a varázs hatása és Damon léptei is elhaltak. Szívem hevesen kezdett dobogni, majd futásnak eredtem az erdőben mert rossz érzésem támadt...