Álmosan nyitottam ki a szemeimet és pont szembetaláltam magam Zackel. Pár percig még ködös tekintettel, álmosan mosolyogtam rá, aztán el kezdtem nyújtózkodni. Éppen közelebb húzódtam volna hozzá, hogy karjaiba zárhasson, mikor erőteljes kopogtatás hallattszott az ajtó felől.
- Nem kell kinyitnod - nyöszörögtem, majd magamra húztam a takarót, és összegubóztam. Hallottam valami mély, női hangot, de semmi kedvem nem volt megnézni ki az. Amíg nem engem keres, addig nem érdekel.
- Nem öltözök, én álmos vagyok - mondtam csendesen és ásítottam egyet. Zack egy csók után lelépett, egyedül hagyva. Pár percig még visszadőltem a meleg, biztonságot nyújtó takarók közé, de aztán megcéloztam a fürdőszobát.
Rövid időn belül, felfrissülve léptem ki és felöltözve. Egy hosszúszárú, fekete csizmát vettem fel, sötét passzos farmert és egy mélyen dekoltált tunikát. Milyen jó, hogy anyám ilyen varázslatokat is ismer, amivel percek alatt ruhát varázsolhatok magamra. Hajamat kiegyenesítettem, majd elindultam kifelé. Még jó, hogy Zack éppen tegnap vágta a fejemhez, hogy egyedül még véletlenül se mozduljak ki most meg odamehetnék, ahova csak szeretnék. Na jó, most megkeresem Zacket.
- Mit is intéztél el? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, majd kézenfogva mentünk át az étkezőbe. Rajtunk kívül senki nem volt ott, így bárhova ülhettünk. Először csak egy kávét kortyolgattam, és úgy néztem Zackre.
- Naaaa, mond már el, hogy mi volt olyan fontos, hogy engem is képes voltál magamra hagyni - kérleltem élénken csillogó íriszekkel. - Ethan meg fog ölni, hogy még mindig nem mentem vissza az iskolába. Szegény egyszer bele fog őrülni a folytonos aggódásába - ráztam meg szórakozottan, majd megvajaztam egy piritóst és azt kezdtem rágcsálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése