Becca

Rebecca

Mióta nincs itt Ethan - akiről hozzá kell tennem, fogalmam nincs merre lehet - egyre több Griffendéles kering körülöttem. De, hogy minek, mert ugyse kapnak lehetőséget. Nincs szükségem most éppen senkire. Kár, hogy ezt nem értik meg. És ami a legrosszabb, hogy túlságosan is kitartóak. Itt van például Brian, aki már két órája itt ül mellettem és segít megcsinálni a házimat, csak hogy itt lehessen velem. Megőrjít. Ilyenkor hol van Zack?

- Becca, tudod, holnap lesz a Hugrabugrosoknál az a kis party - hebegte a srác és érdeklődve pillantottam fel rá. Ajkaimat gunyoros mosolyra húztam. Jó volt látni, hogy ilyen kis szerencsétlen. 

- Igen, tudok róla - válaszoltam magabiztosan, majd eltettem az elkészült feladatot.

- Esetleg, tudod, te meg én. Ööö... - Hát, mindjárt elröhögöm magam, ha nem fejezi be a mondatot. Na, jó. Rebecca Acerlot, nem leszel gonosz. Csak kicsit. 

- Figyelj, most nem érek rá, legközelebb megbeszéljük - Ami remélhetőleg egy hét múlva lesz és akkor nem kell visszautasítanom. Biccentettem egyet, majd elindultam a Griffendélbe. Gyorsan lepakoltam, majd átöltöztem. Elegem van a fekete-fehér egyenruhából. Szívem szerint megátkoznám, aki kitalálta. A fehér inget rögtön a kukába dobtam, a szoknyát pedig berugdostam az ágy alá. Mivel kint hűvös volt az idő, egy fehér nadrágot vettem fel és egy sötétzöld selyem, merészen kivágott felsőt. Hajam most göndör tincsekben omlott hátamra.

Zackel lett volna találkozóm este, de most nem sok kedvem volt hozzá. Inkább lemennék kviddicsezni, de nincs itt senki. Ethan mindig velem jött. De most sehol nincs. Elindultam és az egész kastélyt átkutattam, de a srác sehol nem volt. Dankey profnak nem szólhatok. Christopher, lehet segíthetne. Csak rámér.  

A mardekár klubhelyiségben elég csúnya szemekkel meredtek rám. Még jó, hogy a griffből bármikor bejuthattam a hetes lány hálóba, ahonnan már gyerek játék volt ide lejönni. Na, mindegy, szépen megkeresem Christ, aki... ó, hát itt is van. Pont most jött. 

- Christopher - rángattam félre a srácot, aki elég értetlenül néztem rá. - Ethanel eltűnt, vagy valamelyik csaja az ágyhoz bilincselte, de már egy hete nem kell beszámolót tartanom neki, hogy melyik percben mit csinálok. Nem kérdezi meg, hogy miért nem veszek fel két centivel hosszabb szoknyát. Nem zavarja el mellőlem a barom griffendéleseket, főleg Zacket. És nem vigyáz rám, mintha az apám lenne - magyaráztam feldúltan, majd fel-alá kezdtem sétálni. - Nem tudom hol van, és félek, hogy valami baja van - néztem rá kétségbeesetten, majd két kövér könnycsepp gördült ki dús szempilláim alól.