Christopher, Illa, Zack és Ethan

- Nem igaz, Becca!? Hologramm? Na ne... megölöm.... - Mondtam hangosan mikor eltünt az áll csajszi. A lidércek, persze egyre jobban közeledtek. A gyűrümet zsebre, vágtam és átváltoztam farkassá. Így azért könnyebben eltudtam bánni velük, de ekkor valaki rám támadt, hófehér farkas képében. Na nee... Jóval erősebb és magasabb volt nálam. Én nem voltam az az erős jellem, mert sokat edződnöm, Brendon nagybátyám szerint de azért tudtam egy smást. Majd, azt vettem észre, hogy visszaváltozik, és rám valami erősebb kötelet, majdnem egy nagy pórázst raktak a nyakamba, ami szúros volt. Én a földre rogytam, és vissza változtam. Persze, az a szúros valami így is a nyakamban maradt. A nő alak levette magáról, a csuklyát..
- Anya... kérlek ne...
- Christopher, nem fog fájni. Mész apád után... - Elővett egy ezüst tőrt, de ekkor azt láttam, hogy valaki átdőfött anyán egy kardot. Sikított egyet és eltünt mint egy szellem. Néztem, Becca meg Zack volt.
A lidércek is eltüntek, de gyanítom nem örökre. Arcizmaim, megfeszültek... és rideg voltam. Még is csak az anyám. És, végleg nem maradt senkim a szüleimből.
- Anya, végleg meghalt? - Néztem Beccára és Zackre, közben segítette Zack leszedni azt a valamit a nyakamból. - Kösz. Minek, kellett Ethant kiktatnod?
- Azért, mert.... túl sokat legyeskedett körülöttem, de nyugalom kapott ételt meg italt. Azért fejedelmi életet élt.
- Hja elzárva a világ elöl, baromi jó fej vagy tényleg.
- Kicsit túl sokat legyeskedett, Becca körül.
- Bocs, én is legyeskedem körülötte. Engem is elzársz csak mert a rokona vagyok? Bocs, Zacky de ezt az oldaladat nagyon nem ismertem. Nem akarom mondnai, hogy csalódtam benned. De, más vagy. Megváltoztál, és ez nem tetszik. Ethan egy darabig nem fog veled beszélni ugye tudod?
- Hja, tom. De leszarom. Úgyis kibékülünk, majd..
- Mint mindig.
- Na jó, én leléptem. Vagyok olyan seggfej, hogy nem mondom meg hol van a házban és kivel van. Agyő.
- Zack várj már... - Már hoppanált is. - Megverem... - Mérgelődtem. Nem érdekel bemegyünk. Anya már meghalt ennél rosszabb csak nem lehet. Most az unokatesóm a tét, és ha nélküle nem jövök ki akkor sehogy sem.
Ha ezt, a proffok megtudnák.... Bementünk a házba ami megint lidércekkel tele volt. Nem igaz ezek mindenhol ott vannak. Feltünés nélkül, lesurrantunk a sötét kamrához, és keresni kezdtük Ethant. Persze egy férfi rögtön megállított minket. Franc...
- Semmi köze hozzá mit keresünk itt uram. - Néztem ridegen a férfira, majd elővettem a pálcám. Lidérc semmi kétség. Becca le akart fogni, de nem tudott...
- Avada Kedavra. - Kimondtam és már meg is halt. hmmm... lidérceket nem siratok meg. Vagyis csak egyet, legbelüről.

- Becca, Chris? De jó végre, két ismerős arcot látni... segítsetek.... - Mondta Ethan, Becca gyilkos pillantáűssal nézett rám.
- Jó, elvetettem a sulykot, Becca kicsit. De megölt volna minket. - Mondtam, mielőtt megszólalhatott volna.