2010. november 19., péntek

Christopher

Csak néztem Sebastianra, de csak a kisfiú szemeimmel néztem rá, amikor vissza kérdezett.
- Seba.. akarom mondani apa.. - Valahogy nem tudom kimondani hiszen, inkább bátyámnak tekintettem mindig is... - Alexnek is szüksége van rád, Beckynek főleg. Jó, hogy itt van Jess. Nem arról van szó. De ő  nem volt mindig az apjával hiszen ő az egyetlen leányod, és tudod hogy nagyon szeret téged. Nehéz idő volt mire megemésztette. Ha nem is miattam, legalább próbálj meg vele több időt tölteni. - Tettem a kezem apám vállára, és mosolyogtam rá.  Mosolyogtam apámra, tudtam kitalál valamit, persze tiltott átok miért is ne..!? Persze a Crutiatus áto is megtette volna a hatását, de mindegy.

- Okos, Húzás volt.. de talán tényleg annyival jártam jobban Nate átkával szemben, hogy más halálfaló szerintem megölt volna egyből. Azért egy Acerlotot nem lehet csak úgy megölni.  Annak mindig súlyos ára van és lesz is. Jól mondom? Mellesleg, egy kicsit azért sokat tanultam. - Vallottam be, majd vigyorgva figyeltem, hogy mit mondd ki kéne paterolni őket.  Megvontam a vállamat a kérdésére, nekem lenne egy ötletem de soha nem fogok egy nálam rangúbbal kikezdeni.
 - Nekem teljesen mindegy. Mondanám, hogy kezd Nate kiskutyájával, akit elméletileg Lorára állított, de ha valami történik mint például amikor Hemsworth megölte Dariellett.. Azért jelentéseket megteszi. Habár Averaynek jók a poénjai kikészít vele, amikor bezsélünk, de nem tom. Rád bízom aztán meglátjuk. Jesseiék is sztem szívesen segédkeznek. - Vigyorogtam Sebastianra, majd fel álltam. És végig hallgattam még a vámpíros kérdésemre a válaszát.
- Hát igen. Vicces lesz én 70 évesen.. te meg még mindig fiatalon.. az örökké valóságig, bár neked az időd megállt akkor amikor Az idióta Darwin átváltoztatott, de ugyan akkor nem hagyott meghalni sem.. - Forgattam meg a szemeimet, majd néztem apámra ismét. - Biztos hiányolnak a többiek minket menjünk vissza. - Jelentettem ki, de jól esett talán a beszélgetés, lehet észhez tértem, és habár a seb amit anya okozott nem gyógyul be teljesen, még is itt vagyok és ez a lényeg és boldog családban.
Haladtunk vissza a suliba, a folyosóra ahol Beccáékat láttam meg.  Alex!?

- Sziasztok... - Köszöntem nekik, majd szemlátomást rögtön a bátyám mellé léptem. - Srácok, Az öcskös meg hovatünt? - Kérdeztem Jesset, Meg Beccát, és néztem a lányra hogy minden rendben van e. Nem kérdeztem meg a tekintetemből biztos kitalálja, hiszen aggodó boci szemek mindent elárulnak..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése