2010. november 16., kedd

Lili

Ezt elszúrtam, megláttam Sebastiant lebuktam a kanapé mögé, és onnan néztem  Becca düh rohanásait, Christopher haragját is és Liam ahogy megpofozott, inkább sírni akartam de nem tudtam. Nem akartam elmondani, és biztos haragszik rám Sebastian is, pedig áá mindegy.
Kiléptem közvetlen Jesse mögött, és hallgattam a történetet, hát igen.  Egy apa aki végig szenvedte az egész életét, mert elszúrta és történetesen, igaza volt. Nem érdemli, meg a gyerekeit, de valahol a lelke mélyén jó ember és ezt kell megmutatnia.
- Sebastian, te jó ember vagy. Csak akarnod kell kimutatni... - Léptem elő Jesse mögül és néztem rájuk. - Ne haragudj, hogy elmondtam egyszer úgyis kiderült volna. És a barátságom a lányoddal sokkal fontosabb, a barátságom. Rebecca. Bármennyire haragudhatsz rám, nem volt szándékos, a hallgatásom. Jesse, Becca tőletek kérek egyszerre elnézést. Részemről nincs több titok ti nekem sokkal többet értek. Rebeca... - fordultam barátnőmhőz. Vagy mondjam ugy akit barátnőmnek hívtam mert nem tudom mi lesz ezek után.

- Apád, egy olyan ember aki tényleg szeret olyan odaadással amit Darrentől nem kaptál meg, se te Jesse. Mit gondoltok, jobb az élet apa nélkül? Vagy.. anya nélkül? - Kérdeztem de az utolsó szónál itt Alexre néztem majd Chrisre, aki eltünt, és néztem nagyot, hogy hol van....
- Sebastian.. még egyszer sajnálom. Nem lenne jó ha még egyszer, elmennél szenvedtél eleget.. itt vannak és mind rád vágynak. Van családod...  és lesz is a jövőben.. - Az utolsó mondatot halkan suttogtam. Én meg halandó vagyok, de nem érdekel... - Chris hova tűnt? - Kérdeztem meg Becca után...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése