- Liam, nem szeretem a meglepetéseket - kötöttem ki durcásan, mikor végig sétáltunk London utcáin. Figyeltem a házakat, hol is lehettünk, de egyáltalán nem volt ismerős a környék. Nem voltak túl sokan az utcákon, senki nem rohant sehova, élték nyugodt életüket. - Naaa, kérlek, mond el, hová megyünk - kérleltem a srácot, de egy csókkal belém fojtotta a szót. Még pár percig sétáltunk, mikor Marcus megállt, így én is megtorpantam. Egy étterem elé értünk, aminek a neve Sixteen volt. Először nem értettem, hogy miért jöttünk ide, de aztán széles mosolyra húztam ajkaimat és Liam nyakába vetettem magam. Március 10-e volt, a tizenhatodik születésnapom. Nem felejtette el. Ez most egy nagy piros pontot jelent Liamnek. Meg kell hagyni, nagyon édes volt.
- Köszönöm - suttogtam, majd lábujjhegyre emelkedtem és vékony karjaimat átfontam nyakán. Pár percig mélyen néztem szemeibe, majd megcsókoltam. - Hogy találtál rá erre az étteremre? - kérdeztem még mindig vigyorogva, majd el akartam befelé indulni, de egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az ég elsötétedik, Liam pedig neki dőlt a falnak és arcát tenyereibe temette.
- Liam, Liam, jól vagy? Héé - rángattam meg gyengéden vállait, de mikor megszorította kezeimet és fekete, élettelen szemeivel rám nézett megijedtem. Megváltozott. Ez nem ő volt. Arca elfeéredett és szoborszerűvé vált. Fejetetején két szarv nőtt. Egyszerűen kifordult önmagából. A régi könyvekben láttam ilyen Démonokat. De ezt nem értettem. Pár lépést hátráltam, majd hátamat neki vetettem a hideg kőfalnak. - Ez nem te vagy - zilált külsőmet megigazítottam, de szaporí szívverésem nem akart abbamaradni. Úgy éreztem, hogy mindjárt kiugrik mellkasomból. - Neeeeeee - sikítottam mikor a Démon felszállt. Nem tudtam, hogy most csak képzelődöm-e. Egyszerűen sokkba estem. Csak ködös tekintettel révedtem a távolba. Nem tudtam tisztán gondolkodni, legszívesebben sírtam volna. De miért is? Mert nem értettem mi történt? Ez már nem én lennék, nem tehetem. Megfogadtam Nathanielnek, hogy soha többé egy könnycseppet sem ejtek.
- Zack? - kérdeztem óvatosan, majd felkászálódtam a hideg betonról és a sráchoz bújtam. - Te is láttad? Láttad, mi történt Liammel? Én nem tudom, egyszer csak .... én megijedtem Zack.... ez... ez így. Nem értem - dadogtam, majd arcomat a srác mellkasába temettem. Pár percig jó volt elveszni ölelésében, de felettébb furcsa volt, hogy itt van.
- Eddig hol voltál? A suliban sem láttalak és most, Liam eltűnik és te.... Zack mi folyik itt? - förmedtem rá a fiúra majd ijedten hátrálni kezdtem és ide-oda kapkodtam tekintetemet. - Mi folyik itt. Mond már... - üvöltöttem rá, majd felpréselődtem a falra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése