Ez a csaj… komolyan, mintha kötelező lett volna rózsaszínben jönni, meg magassarkúban. Nem baj, ezen könnyedén segíthetünk. Két pálca mozdulat és szakadt göncökben fog parádézni. De előtte még gúnyolódjunk, nehogy jó kedve legyen.
- Darwin, neked melyik idióta mondta, hogy divatbemutatóra kell jönni? Különben is, olyan ronda vagy, hogy be se hívnánk. Nekem meg aztán nem kell illegetned magad, egyszóval, vagy átöltözöl, vagy kapsz egy olyan szakadt munkaruhát, mint a konyhán dolgozó manók viselnek. Nem tudom, melyik lenne a jobb – mondtam neki lenézően, majd megvártam, ahogy belibeg a terembe, és előszedi a kis holmiját. – Na, csak nem készültél? Pedig még reménykedtél, hogy itt lesz Chase, mi? Elmondanám, nem bírja a rózsaszín tipi-topis hisztis picsákat. Így az életbe nem fogsz bevágódni nála. De hát, az nekem csak jó, ha egy félvér felmenőkkel rendelkező Darwin nem kerül be a családomba – undorodva vágtam hozzá a szavakat, miközben elfintorodtam. El sem tudom képzelni, Chase, hogy állhatott le ezzel a libával? Úgy látszik, már az is ízlésficamban szenved. Figyeltem, ahogy átöltözik majd unottan megforgattam szemeimet. Rózsaszínbe. A világon ez az egyetlen olyan szín volt, ami irritálta a szememet. Erre itt áll előttem egy Hollóhátas hatod éves talpig rózsaszínben. Az én büntetőmunkámon senki nem lesz rózsaszínben, mert félő, hogy lehányom.
- Darwin, esetleg nem hoztál magaddal valami tisztességes színű ruhát is? Nem leszel ebben az undormányban, ne is álmodj róla – ingattam meg fejemet, majd gunyoros vigyor csúszott vörös ajkaimra, és elő kaptam a pálcámat. – Jajj, ez a te pálcád. Bizony ám, itt van nálam. Ha rendesen dolgozol, visszaadom. Addig nem – köptem a szavakat, majd előhúztam a másik pálcát, mely az enyém volt és rászegeztem.
- Feraverto! – kiáltottam érthetően tagolva a szót, majd nem sokára már egy szakadt zsákban állt előttem Darwin. – Nem érdekel tetszik-e. Ebben fogsz dolgozni. Mert dolgozni fogsz! – mondtam parancsolóan, miközben feltornásztam magam a tanári asztal tetejére, ahol kupacban álltak a kijavításra váró dolgozatok.
- Ha elkészültél a portörléssel és az egyéb takarítani valókkal, ABC sorrendbe rendezed a dolgozatokat. Osztályonként, és évfolyamonként is. Azt megmondjuk Denkey-nek, hogy én csináltam – vigyorogtam rá elégedetten, majd lelöktem egy tintás üveget az asztalról. Természetesen abszolút direkt. – Annyira sajnálom, Darwin. Kezdhetnéd, mondjuk ezzel, mielőtt odaszárad. Nem szeretnék tovább itt tartózkodni, mint kötelező. Nem vagy jó társaság – állapítottam meg lemondóan, majd egy sóhajtás után elpakoltam a pálcáját. Mielőtt visszavenné, ami egyelőre nem is az övé.
- Takarítasz már Darwin? Nem érdekel a nyavalygásod! – kiabáltam rá, de egyáltalán nem voltam ideges. Azért mégis, hagy érezze a törődést. A kis ribanc. Vissza sem szájalhat, mert azért nem fogok jót állni magamért. Azt fogja csinálni, amit mondok neki.
- Hajrá Darwin! – kacsintottam és gunyoros mosolyra húztam számat. – Nincs itt Christopher, hogy megvédjen. Kezdheted….
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése