Mikor az anyámról kérdezett elfordítottam a fejemet. Még soha nem emelt rám kezet. És soha nem gondoltam volna, hogy egy annyira törékeny nő, mint Viviana ekkorát képes ütni. Meg sem tudtam szólalni. Megvártam még besétál, majd leül Christopher ágyára. Nekidőltem a falnak, majd fürkészni kezdtem Darwint.
- Acerlot túl sokat pofázik. Nem igazán lenne ínyemre, ha elterjedne ez az egész. Az meg főleg nem, hogy a húgomnak is köze volt a gyilkossághoz. Arról még a szüleink sem tudnak. Beszéltem Benjaminnal, mielőtt elment jelentést tenni. Neki meg kell maradnia apuci pici lányának. – sóhajtottam, majd elterültem az ágyamon.
- Nem tudom, Lora most mit érezhet. Hat éves korunk óta nem beszélünk az érzéseinkről. – vontam vállat. Pár percig csak csendben bámultam a plafont, majd ismét felálltam odasétáltam a szekrényemhez és kirángattam belőle egy pólót. Engem nem kifejezetten zavart a hiánya, de nem akartam kockáztatni, hogy Liliana kellemetlenül érezze magát. Visszaültem az ágyamra, majd szótlanul bámultam rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése