- Christopher - kiabáltam le az emeletről, mikor megláttam a srácot végig száguldani a Mardekár klubhelyiségen. Csak megráztam fejemet és kisöpörtem pár tincset hajamból, majd vártam, hogy végre észrevegyen. Két perce keltem fel, így még kómás voltam. Nem mertem elindulni lefelé a lépcsőn, mert szemeim még homályosak voltak. - Christopher Acerlot - kiabáltam most már hangosabban, majd lekaptam lábamról a világos kék bolyhos mamuszt és neki vágtam a fiú fejének. Gonosz vigyort varázsolt vörös ajkaimra a jelenet, ugyanis Christopher mint akit most vertek fel álmából úgy ugrált a klubhelyiség közepén.
- Szóval Christopher, ha úgyis ilyen fitt vagy korán reggel, megkereshetnéd nekem azt a seggfej Griffendéles prefektust - fintorodtam el, és hangom is csöpögött a gúnytól. Miért kell nekem egy Griffendélessel jópofiznom? Egy Mardekáros prefektus is megtette volna, nem vagyok válogatós, de a tanárok szerint nagyon fontos, hogy jóban legyen minden ház. Na, puff neki, azt várhatják, hogy majd valamelyik Griffendélessel kedves legyek. - Szóval, mivel te már ilyen fessül fel vagy öltözve, meg egyébként is, már fél órája kések a találkozóról, menj és ments ki szépen. Jössz nekem egyel. Üzenem a sörényfejűnek, fél óra és megkeresem. Kössz Chris. A papucsom meg légyszíves tedd a kanapé alá, mielőtt elviszik. - Utolsó mondatomat már háttal neki mondtam, ugyanis visszamentem szobámba és ledőltem az ágyra. Én aztán nem sietek egy ilyen utolsó mártír prefektus miatt. Találja fel magát...
Negyed óra múlva már frissen és üdén léptem ki a fürdőből. Magamra vettem egy egyszerű fehér topot, egy laza farmernadrággal, valamint magamra kanyarítottam egy rövid derekú, fekete bőrkabátot, mivel ma Alexander békítés képpen elhívott Roxmortsba. Hajamat kifésültem majd felfogtam fejem tetejére, pálcámat zsebembe dugtam és elindultam megkeresni azt az idiótát.
Már a könyvtárban jártam. Ohh hát ott ül. Az undormányos vörös talárjában. Hét vége van ember. Ilyenkor is képes az élére vasalt talárjában járni az iskolát és hordani a kitűzőét. Kikészítő, mennyire felvágósak. Arcomról le sem lehetett volna vakarni az undorodó és lenéző gúnyvigyort.
- Griffecske - dobtam le magam a vele szemben lévő székre és gunyorosan elvigyorodtam. - Szóval gyorsan mond el kitől mennyi pontot lehet levonni, mikor kell járőrözni, mikor lehet a diákot a tanáriba vinnem, mikor kap büntetést... meg tudom is én. Te vagy a prefektus - köptem ridegen, majd rágózni kezdtem és egyre nagyobb buborékokat fújtam. Mikor csak megdöbbenve ült két perc után is karórámat elé tartottam és mutató ujjammal megkopogtattam.
- Kezd már el, mert nem érek rá egész nap - förmedtem rá, majd az utolsó szónál kipukkasztottam arca előtt a lufit. - Tik-tak Griffecske...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése