Lora

Mielőtt még ő is átkokat kezdhetett volna szórni, Christopher jött ki a zuhanyzókból. Hogy honnan tudtam, hogy nem Alexander? A múltkori kavarodás után, csináltatott magának egy tetoválást, így már könnyebb volt megkülönböztetnem őket. Küldtem Christopher felé egy hálás pillantást, de aztán visszafordultam Deanhez, aki már a szemben lévő falnak támaszkodva várta a következő átkomat. Christopher jelenlététől magabiztosabbá váltam és kiállásom is határozottabbnak tetszett. Nem remegett meg kezemben a pálca, és nem izgultam azon sem, hogy mi van, ha olyan átkot szór rám, amit nem ismerek, és ez által elvesztem a párbajt. Itt már csak én győzhettem. Biccentettem Christophernek, aki satuként tartotta a Hollóhátast. Gondolatban átfutottam az általám ismert varázslatok listáját. Nem fogom egyszerűen kiütni. Nem érdemli meg, hogy fájdalom mentesen elájuljon. Ahogy felnyitottam hosszú szempilláimat, tengerkék íriszeim végtelenül kegyetlenül és kimérten csillantak. 

- Levicorpus! - kiáltottam élesen, majd Dean perceken belül már fejjel lefelé lógott a plafonról. És ha azt hitte, hogy majd most kap néhány kedves átkot, amit egy hamar kipihen, akkor nagyon tévedett. Koncentrálni kezdtem, majd elsuttogtam egy varázsszót. - Exlukhops. - Önelégült vigyor terült el vérvörös ajkaimon, ahogy láttam a több tízezer apró tűt és szöget Derielle teste felé repülni. A legtöbb testébe fúródott, csak néhány darab végezte a földön. De az a fájdalom, amit az arcán láttam, minden szenvedésemért kárpótolt. - Finite! - A rohadék a földre hullott, de még eszméleténél volt, így pálcámmal felemeltem és a falhoz csaptam. Élvezettel néztem végig, ahogy fejéből ömleni kezd a vér, ami lassan csurgott végig a smaragdzöld csempézett falon. 

Szívem hevesen kalimpált mellkasomban és a levegőt is kapkodva vettem. Már egyedül is képes vagyok elbánni vele. Soha többé nem bánthat. Rideg tekintettel fordultam Christopher felé, majd gúnyos mosolyra húztam ajkaimat. 

- Jól nézz meg, mert többet nem látsz így - Szavaimat tett is követte, ugyanis már lendítettem is kezemet és egy hatalmas pofont kevertem le neki. - Ezt pedig, az ára volt a látványnak - mondtam negédes mosollyal, majd bementem a zuhanyzóba és megnyitottam a hideg vízes csapot. Nem vettem le magamról a pólót sem, úgy álltam be a kabinba, majd hátamat neki vetettem a sötét csempének és lecsúsztam a faltövébe. Lábaimat magam elé húztam és karjaimmal átkaroltam őket. Jól esett a víz, ami felfrissített. Felejteni akartam, mindent elfelejteni, amit ez a szemétláda tett velem. Csak soha többé nem gondolni rá. Mindent elfelejteni. Jobb lenne, ha nem is emlékeznék semmire. Ha én nem is én lennék. Vagy ha egyáltalán nem is lennék. A pálcát a halántékomhoz szegeztem, de nem tudtam megmozdulni, sem beszélni. Nem volt elég bátorságom a halálhoz. Túl gyáva voltam. Egy gyáva szerencsétlen. 

Hallottam csapódni az öltöző ajtaját, majd üvöltést és ordibálást hallottam. Chase volt az. Bármikor felismerném a hangját. Nem hittem volna, hogy ő is idekerül. Felálltam, majd átázva elzártam a csapot és kiléptem a zuhanyzóból. Szenvedett, ordított és a saját vérében fetrengett. Nem tudtam sajnálatot érezni iránta. Az együtt érzés és a megbocsátás gyenge szikrái is kialudtak. Csak néztem a földön fekvő férfit, aki megkeserítette az életemet. Aki minden elrontott. Aki miatt most itt vagyok. Aki ezt tette velem. A halál csak szenvedés lesz neki, nem megnyugvás. Egy ilyen mocskos rohadéknak nem lehet nyugta. 

- Egy ilyen szemétláda, mocskos patkány soha az életben nem fog megváltozni - sziszegtem indulatosan a szavakat, majd közelebb sétáltam és pálcámat rászegeztem Deanre. - Kérj bocsánatot. Most! - ordítottam rá. Meg sem szólalt. Ha ezt akarja, akkor rajtam ne múljon. - Crucio! - üvöltöttem, majd néztem ahogy fetreng. Vergődött a fájdalomról, de az én átkom nem volt annyira erős mint Chase-é. - Gyűlőllek - suttogtam csendesen, majd határozottan lendítettem meg pálcámat és ordítottam azt az átkot, amit álmomban sem hittem volna, hogy valaha használni fogok: - Avada Kedavra!

- Avada Kedavra! - hangzott még egy helyről a halálos átok, és a férfi teste nem mozdult meg többé, ahogy a két zöld fénycsóva egyszerre találta el a mallkasát...