Döbbentem figyeltem Kiara kijelentését. Ez a nő nem normális… Mégis mi a fenéért ilyen felszabadult?! Nem ezt kéne csinálnia! Feszültnek, idegesnek kéne lennie és félnie kéne tőlem, aztán meg elrohanni. De neeem, mert ő itt…itt… kacérkodik és láthatólag teljesen nyugodt és jól érzi magát. Képtelen vagyok megérteni… Szerintem a fejére ejtették… tévesek a szenzorjai. Annyira elgondolkodtam, hogy már esélyem sem volt megakadályozni az esést. Nagyokat pislogva néztem a rajtam elterülő lányra, majd szólásra nyitottam a számat, de aztán értelmes mondat híján vissza is csuktam. Lassan kifújtam a levegőt, majd pár percig csak fürkészőn bámultam rá.
- Te nem vagy teljesen normális. – mondtam végül fejcsóválva, majd felültem és hátamat nekidöntöttem a falnak, Kiarát pedig az ölembe húztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése