Christopher

Hallgattam vigyorogva, hogy kornyikálni próbált. Csak néztem rá a két barna szemeimmel.. hmm őszi időben az éneklés nem éppen a legjobb dolog..
- Tudod, az égiek végre, jót csináltak a hangoddal.. addig se halljuk az éneklésed... - Vigyorogtam rá.. Na jó miért vagyok ilyen köcsög? Ajj.. én nem Alex vagyok az istenit én normális vagyok helyes és szép...vagyok... de miért mondjamezeket ha van belőlem még egy az évfolyamon? - Mellesleg.. - Kezdtem bele.. - Szerinted én melyik vagyok Alex vagy Chris? - Kérdeztem és a szőke hajával kezdtem babrálni.. Szeretem idegesíteni tudom mivel lehet kihozni a sodrából mint Lorát... höhö... na jó ezt abba hagyom és dúdolgatni kezdtem egy régi gyerekkori dalomat.. Vagyis nem is gyerekkori, amikor anya elhagyott akkor szerettem meg ezt a számot és sok igazság van benne...

- Miért nem veszel be gyógyszert, vagy iszol teát? Így ha csak próbálsz elmegy újra és újra a hangod és akkor hangszál gyulladásod lesz.. - Mondtam kicsit kioktató hangon Taynek.. Nem szoktam kioktatón beszélni azt mindenki tudja Ethan és Jesse dolga. Nekem marad a bunkó és vicces forma ami jól is áll.. ja és, hogy kamuzzak arról, hogy milyen jó fej és híres gyerek ez a Christopher. Nem tudom most mit mondhatnék.. még nem nagyon tudtam vele beszélni. Na jó egyszer, de akkor is halál bunkó volt. Tud ez a csaj normális is lenni..

- Kis koromban szerettem sokat énekelni.. de az már megszünt.. - Sóhajtottam egyet és bámultam tovább a holdat. mivel kutya vagyok megtehetem, de ne várja senki azt, hogy vonyítok... hehe - Nincs kedved sétálni? Ha már nem tudsz énekelni, a lábaddal csak nincs gondod.. - Mondtam mosolyogva Taylornak, majd felálltam és a pályára sétáltam és felvettem a seprűmet. Azért csak nem hagyom itt...még a végén valamelyik szerencsétlen Hugrabugros elviszi a Nimbus 2001-emet..