Rebecca

Figyelmesen hallgattam Liamet. Ahogy végig mondta a monológját összeállt a kép.

- Te normális vagy? - förmedtem rá a fiúra felháborodottan, majd ahogy végig dőlt az ágyon fölé hajoltam. - Akik egyszer meghaltak, máskor is megfognak. Nem fognak örökké itt maradni. Azt hiszem itt nem nekem van igazán szükségem a bilincsre, hanem neked. Öt nap múlva, a lábadat sem teszed ki a kastélyból, ezt garantálom. Nem fogsz hülyeséget csinálni Liam Darwin. Apádnak igaza lenne, ha most jól megátkozna. Gondolkodtál azon, amit kitaláltál? Az ördöggel nem jó cimborálni Liam. Aljas és rafinált. Szerinted, ha Liliana-nak sikerült kétezer emberi lelket begyűjtenie, majd kiad neked kettőt? Hát hülye lenne... Ha még ti is mind a ketten elmennétek, ott tartana titeket. Papír ide vagy oda, az ott az ő világa és az ő szabályai szerint kell játszanotok. Törbe lettetek csalva. Ezért nem fogsz elmenni. És felhagysz ezzel a hülyeséggel, hogy... - Remek ötletem támadt. Ha ő kihozza a nagyszüleit, akkor én az apámat könnyű szerrel visszaszerezhetem. - Liam - mondtam élénken csillogó szemekkel, majd örömittas mosoly terült el rózsaszín ajkaimon. - Visszahozom Sebastiant. Öt nap múlva nem, hogy itt tartalak a kastélyban, hanem elkísérlek. Ugyan ezt a szerződést megkötöm az Ördöggel. Ha Liliana-nak sikerült kétezer lelket összegyűjtenie néhány hónap alatt, nekem is menni fog. Biztos segíteni fog Lili, és gondolom te is. Visszahozom Sebastiant. Ugye segítessz? El kell mennem oda. - Elhelyezkedtem Liam derekán, majd ujjainkat összekulcsoltam és közel hajoltam arcához. - Szeretlek - suttogtam, majd megcsókoltam az alattam fekvő srácot, aki meg se szólalt. - Te nem örülsz? Visszahozom apát. - Újabb csókot leheltem Liam szájára, de mikor meghallottam, hogy ő nem visz el, mert már megint jött az "ez nekem veszélyes" szövegével, dühös lettem, és a kezén lévő bilincs másik felét, amit időközben levett rólam, most az ágy karfájához bilincseltem. 

- Megkeresem Liliana-t. Ő biztosan segíteni fog. Vagy igazad van. Zackhez megyek. Majd ő segít megölni Amarillát is. Nem kell a seggítséged - sziszegtem Liamnek, majd mielőtt újra elsírhattam volna magam, becsaptam az ajtót és könnyes szemekkel rohantam fel a Griffendél kulbhelyiségébe. Nem volt senki az előtérben, viszont a szobámba nem akartam menni. Inkább a fiú hálók felé vettem az irányt és bementem Zack és Ethan szobájába.Nem volt sehol senki, így ledőltem Ethan ágyára és hagytam, hogy könnyeim szabad utat törjenek maguknak.