Hát esküszöm, ezt az arcot látni kellett volna. Szegény, most egészen megsajnáltam. Szépen ráhoztam a frászt. De nem baj, ennyire szerencsétlen is csak ő lehet. Én pedig a tökéletes színésznő. Belül sírva röhögtem már Alexanderen. Ahogy visszafordultam felé, hiszen idáig tudatlan kislány módjára bámultam a repkedő seprűket, éppen elkezdte magyarázni, hogy a pasim. Megpróbáltam komoly arcot erőltetni magamra. Még hogy Alex a pasim. Hát ez nagyon jó, az év vicce komolyan mondom. Előre sajnálom mekkorát fog koppani. És hát most még nem fogok neki színt vallani. Hagy bizakodjon csak. Én meg Ő. Hát ezt el kell mesélnem Jesse-nek. Milyen jót fog röhögni az idióta öccsén. Hát még én milyen jót fogok röhögni rajta, mikor elmondom neki, hogy csak megjátszottam magamat.
- Van pasim? - siettem oda hozzá élénken csillogó szemekkel. Hát esküszöm, jobban játszom Rebeccát, mint ő maga. De nem bírnám sokáig. Fujj, ez nem is én vagyok. - És mióta vagyunk együtt? Ha én is ilyen varázsló izé vagyok és ebbe a Mágustanodába járok, akkor én is tudok varázsolni? - húztam fel értetlenül szemöldököm. Mit tudok varázsolni? Szükségem lenne egy rózsaszín magassarkúra és egy csinos ruhára is, mert ez a valami - mutattam Kviddics taláromra - egyzerűen borzalmasan áll rajtam. Te biztos nagyon ügyes varázsló vagy. Igazán varázsolhatnál nekem valami ruhát - pislogtam rá egy angyali mosoly kíséretében, majd elkezdtem tekergetni egyik hajtincsemet. Ez az Alexander nagyon nem normális. De hát ritka, hogy ilyen hitelesen játszon el valaki egy hisztis picsát, hacsak ő maga nem az. Már pedig én nem vagyok az.
- Ilyen borzalmas a családom? - szemeim könnybe lábadtak és arcomról már el is tűntettem a bájos mosolyt. Ha ezt apám meghallotta volna, biztos, hogy itt szétátkozta volna Alexet. Legalább jó a humora. - Ugye megvédessz tőlük? Nem merek haza menni. Veled akarok maradni, ne hagyd, hogy apám még egyszer bántson - mondtam csendesen, remegő hangon, miközben leszegtem fejemet. Amíg Alex idétlenül nézett, én jót vigyorogtam a helyzetén. Persze ő ezt nem láthatta. De nem is baj. Nem kell, hogy lebukjak. - Mesélnél még rólam? Hiszen, ha nagyon szeretlek, gondolom te mindent tudsz rólam - kérleltem a srácot, miközben Roxmorts felé indultunk. Persze, olyan helyre ahol sokat jártam. Hát Roxmorts egyáltalán nem tartozik ezek közé a helyekközé. Egy évben egyszer mikor muszáj volt lemennem, de azt is nehezen éltem túl, hiszen általában csak beültem a Három Seprűbe. Nem baj, egyelőre élvezem Alex hülyeségeit. Csak túlzásba ne vigye a dolgokat, mert akkor kénytelen leszek leleplezni magamat.
- Nem nem dereng. Kérlek, segíts hogy emlékezni tudjak - kérleltem még mindig és egy percig megszorítottam a kezét és kérlelően néztem fel rá.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése