2010. augusztus 22., vasárnap

Kiara


Már napok óta nem mehettem a friss levegőre, mert mandulagyulladásom volt. Utáltam beteg lenni. Pedig szerettem ezt a nyálkás időjárást. Erre mivel nekem be kellett nyomnom egyedül, egy doboz fagylaltot, most még hangom sincs. Mostanában annyi hülyeséget tudok csinálni, ami miatt gratulálhatok magamnak. Na most már mindegy. Ahogy kinéztem az ablakon láttam ahogy szemerkélni kezd az eső, és egy erős széllökés arrébb sodorta a földön békésen szunnyadó leveleket. Imádom, mikor ennyire szürke az időjárás hangulata. Nem tudtam bent maradni, muszáj volt kimennem, már semmi nem tarthatott vissza. Mielőtt kiléptem volna a Mardekár klubhelyiségből nyakamköré csavartam egy fekete-kék kockás sálat és felvettem sötétkék bőrkabátomat. 
Már egy ideje Damonnal sem találkoztam. Mondjuk biztos sok dolga lehetett mostanában, hiszen már nem látom Hemsworth-el szédelegni Roxmortsban. De a klubhelyiségben sem igazán tartózkodik. Nem is tudom igazán, hogy hol lehet most is. Beszélgethetnénk... vagyis. Hallgathatná a tátogásom. Biztosan élvezetes lenne. Na nem baj, szépen elázok, és mikor már a hajamból is a víz fog csorogni, majd visszajövök. 
Mindig is különc voltam, hogy szerettem elázni. Nem ismerek még egy olyan embert, aki szívesen lófrál a szakadó esőben. Én viszont most már a kviddics pálya füvét tapostam. A viharos szél már rég összekócolta a hajam, de a lelátókhoz csukott szemmel is eltaláltam volna. Ahogy egy nagyobbat villámlott, megcéloztam a Mardekár lelátóját. Ahogy felértem a lépcsőn, kiráztam hajamból a vízet, majd a legmagasabban elhelyezkedő sort vettem célba. Nem voltam egyedül, egy sötét köpenybe burkolódzó alak is ült a hátsó részen. Közelebb sétáltam, hiszen csak Mardekáros lehetett az illető. Mikor közelebb értem, láttam ahogy pár kósza szőkésbarna tincs kukucskál ki a csukja alól. Testartásából, pedig nem lehetett más mint Damon. Kössük össze a kellemest a hasznossal. 
- Szia - köszörültem meg hangom, majd helyet foglaltam mellette a padon. Nem tudtam hányadán állunk, így inkább csak félmosolyra húztam ajkaimat. - Mit csinálsz itt ilyen időben? Bent kellene lenned a klubhelyiségben - mondtam csendesen a szavakat, de a végére elment a hangom, hiába próbálkoztam. Remek. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése