Lora

- Ne fogdoss - sziszegtem a srác arcába, majd sípcsonton rúgtam és leszedtem karomról kezeit. Engem senki nem fog ide-oda rángatni. Nem tudom mit képzel magáról. - Család szégyene? Ezen vitatkoznék, Ethaneal Denkey. Tudod Te, hogy miért vagy prefektus? Mert apuci bent ül a vezetősség köreiben - vigyorogtam rá epés kijelentésem után. Habár ha azt vesszük, ez az igazság. Hiszen mit akarnak a szülők? Hogy a drága pici gyerekük majd a nyomdokaikba léphessen. Anyám mit akart? Hogy már négy évesen magassarkú cipőkben, kisminkelve rihangáljak a reflektor fényben. Még szerencse, hogy apám nem hagyta, hogy valami kirakati babát csináljanak belőlem. Most én is olyan lehetnék, mint Rebecca. Magassarkúkban, kurva módjára tipeghetnék a kastély folyosóin, flörtölve minden idióta pasassal. Igen, ez nem én vagyok. 

- Szóval Christopher szokott rólam áradozni?  - néztem rá felhúzott szemöldökkel. - Pedig már néhányszor megmondtam neki, hogy teljesen nyugodtan leszállhat rólam. Nem képes tovább lépni. Mondjuk, meg kell hagyni feledhetetlen vagyok - vigyorogtam Ethanre, miközben az egyik könyvből kitéptem egy nagyobb cetlit és pálcám hegyével egy mondatot írtam rá: Rúgj belém! A cetlit tenyerembe süllyesztettem, majd megvártam míg a prefektus társam elindul előttem.

- Menjünk - köptem lenézően Ethannek, majd mégegyszer megrágtam a mentolos rágót és kifelé menet Ethaneal talárjának hátuljára ragasztottam, alá pedig a cetlit. Amilyen szerencsétlen, ugysem vette észre. Előre sajnálom szegény kölyköket, akik ma büntető munkán végzik. 

Ahogy a pince termek felé haladtunk, sajnos senkivel nem találkoztunk, de nem baj. Lesz még rá idő. Most csak unottan piszkálgattam körmeimet. Felettébb nem érdekelnek a hülyeségei. Felőlem egy könyvet is adhat a prefektusokról a kezembe. Az orra előtt fogom felgyújtani. Aztán még őt is felgyújtom. Még mindig fenomenális a fantáziám. Egyszer csak arra kaptam magam, hogy Ethan felemel és berak egy szekrénybe. Ezt hogy képzeli?

- Denkey, azonnal nyisd ki az ajtót. Te nevezed magad rangidős prefektusnak? Fenyítéssel neveled az újoncokat? Csak nem bizonyítani akarsz valakinek? Attól, hogy megfenyíted az újoncokat és így próbálod meg őket kontrollálni, semmire nem fogsz menni! - üvöltöttem, majd belerúgtam az ajtóba, de mivel hallottam, hogy elmegy hátra dőltem. Nem fogok hisztizni. Nincs az az isten, hogy én bármit is kérjek tőle. Valakinek csak fogok hiányozni. Ha más nem is, de Jesse ebédnél keresni fog. Addig ráérek. Alexel csak ebéd után találkozunk. De valószínűleg ő is utánam kérdezne merre járok. Addig pedig megszámolhatom hány repedés is van ezen az átkozott szekrényen. 

Na, de sietős volt. Még sem akart itt hagyni. Idióta pancser. 

- Hiányoztam Denkey? Kár, hogy nem kölcsönös az érzés. Sokra mentél ezzel az egésszel - magyaráztam unottan, majd mikor elkezdett nyílni a szekrény ajtó, lábbal erősen belerúgtam így pontosan eltalálva Ethanealt, aki a földön kötött ki. Amilyen gyorsan tudtam kimásztam a szekrényből, majd bezártam. Pálcámat előkaotam és rászegeztem. 

Apámnak köszönhetően gyors és kitűnő pálca forgató voltam. Rengeteg sötét átkot ismertem. 

- A söpredéknek a földön a helye. Maradj is ott - léptem rá mellkasára, majd pálcámat nyakához szegeztem. - Félvér korcs vagy. Anyád egy sárvérű ribanc, aki beházasodott a Goldwin családba. Te is csak ezért vagy itt. Félvér korcs - vágtam hozzá ridegen a szavakat és undorodva mértem végig a lábaim alatt fekvő srácot. - Undorító, hogy egyes félvérek mit meg nem engednek maguknak nem gondolod? Ha csak még egyszer bezársz bárhová is, vagy megfenyegetsz, esküszöm, hogy megöllek. Ugysem hiányoznál senkinek. Most pedig vége a nagy prefektus gyűlésnek. Nem érek rá egy ilyennel fecserészni. Ennyit rólad, griffes prefektuska - köptem gúnyosan, lenézően a szavakat, majd zsebre dugtam pálcámat és vártam, hogy elinduljon vissza a Hetedik emeleti toronyba. Lora Hailey Hemsworth-el senki nem szórakozhat büntetlenül...