Lora

Két hisztis liba. Az öltözőben még végig hallgattam, hogy a kviddics talár nem tetszik nekik, hogy itt nem simul a testükre, meg hogy itt előnytelen számukra és laposítja a hátsójukat, viszont tökéletesen kiemeli az idomaikat. Hát komolyan mondom, őrjítőek. Ezek ketten, még Rebeccán is túl tesznek. Nem emlékszem rá, hogy bárki is divat bemutatóra hívta volna őket, ugyanis ez itt a Mardekár kviddics edzése lenne, ha megérkeznének a csapat tagok. Mindig mindenkinek fontosabb dolga van, mint az edzés. Pedig nem fog csak úgy az ölünkbe pottyanni a Kupa. Chase majd megint tiszta ideg lesz, mikor a Griffendélesek megfújják előlünk a díjakat. És természetesen ki fogja megszívni? Hát persze, hogy a Mardekáros kviddics csapat, mert majd ülhetünk az öltözőben, amíg Chase drágaság előadja, hogy ezt a labdát így kellett volna kivédeni, és a terelők is rossz ívben repültek. Hát komolyan mondom, hol az igazság?

Végre a két ribanc is fel tudott öltözni. Ezek sem azért vannak itt, mert túl jól szerepeltek a válogatáson, sokkal inkább mert akrobatikus mutatványokkal kápráztatták el a drága kapitányunkat. Mindegy, ennyit erről. Én beleadok minden tőlem telhetőt, nehogy bárki is megmerjen szólni. Habár, ha azt vesszük, mindegy mit csinálok, még Chase sem szokott néhány róvó pillantásnál többre méltatni.

Magamhoz vettem seprűmet, majd kirepültem a pályára. A két "szépségverseny jelölt", ismerkedett a seprűjével. Te szent szakállú Merlin. Küldtem feléjük néhány lenéző pillantást, majd előre hajoltam és amilyen gyorsan csak tudtam elindultam felfelé. Imádtam a kilátást ötezer lábnyi magasságból. Bármeddig elláthattam, és itt nem kellett hallgatnom, hogy "jujj mindjárt le fog törni a műkörmöm" meg " a szél már megint összekócolta a hajam". Hát igen. Lehet, hogy nekem is ilyen dolgokkal kellene inkább foglalkoznom, de ha egyszerűen megbolondulok az ilyes fajta kijelentésektől? Soha nem leszek olyan, mint más velem egykorú lányok. Nekem a vásárlás soha nem fog a kedvenc elfoglaltságaim közé tartozni, nem fogok Varázs Szépség Szalonokba járni és az is biztos, hogy engem senki nem fog egy kifutón látni. Nem az én világom.

Éppen lefelé vettem az irányt, egy mély zuhanó repülés után, mikor hallottam, hogy valaki lentről azt kiabálja "Vigyázz". Oldalra kaptam fejem, de már késő volt, ugyanis pár perc múlva minden elsötétedett előttem és már csak azt éreztem, hogy kicsúszik alólam a seprű én pedig zuhanni kezdek a mélybe.

Legközelebb mikor kinyitottam szemeimet, már a földön feküdtem. Erős hányinger és szédülés tört rám, így inkább visszacsuktam szemeimet. Magam mellől egy reszelős férfi hangot hallottam meg, de a nap a szemembe világított, így nem láthattam ki áll mellettem. Erőt vettem magamon, majd újra felnyitottam pilláimat. Megtámaszkodtam könyökeimen, és hunyorogni kezdtem. Oh, hát kedves Christopher. Ki más találhatott volna el a hülye kvaffjával. Készülj a visszavágóra Christopher Acerlot. Magamban ravaszul elvigyorodtam, majd egy fájdalmas mosolyt erőltettem arcomra és riadt tekintettel tekintettem fel a srácra.

- Szia. Én ki vagyok? És miért vagyok itt? - kérdeztem megjátszott riadtsággal, majd megtapogattam fejem búbját. - Ismerlek? És ők hogyan tudnak repülni a seprűn? De jó én is kipróbálhatom? - néztem fel a srácra angyalian mosolyogva, élénken csillogó szemekkel. Hát, aki tud az tud. Megkeserüli, hogy eltalálta labdával. Mikor feltápászkodtam a földről, neki estem Christophernek, mert még mindig szédültem. Ahogy felnéztem rá, meg kellett világosodnom. Ez nem is Christopher. Alexander. Mindegy, ő is nagyon megérdemli, hoy egy kicsit megleckéztessem. Acerlot mind a kettő.

- Hol is vagyok? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel, miközben leráztam ruhámról a homokot.