2010. augusztus 20., péntek

Rebecca


Megütközve néztem Jesse-re. Mi az, hogy olyan távol maradok tőle amennyire csak tudok? Hiszen megölte az apámat, Jesse apját, Christopherét és Alexét. Miért kéri tőlem Jesse, hogy ne menjek a közelébe, mikor valakinek muszáj végre azt a nőt megleckéztetnie. És ha más nem fogja megtenni, én megölöm. Az első adandó alkalomma, gondolkodás nélkül fogom kiontani az életét. Hisze, ahogy a mondás is tartja: "Szemet szemért, fogat fpgért". Akkor alkalmazzuk is. És nem akarom, hogy Jesse aggódjon. Most inkább szépen rábólintot, ügyes kislány módjára, aki szót fogad a bátyának, de esküszöm, hogy megölöm azt a fúriát. Gyűlölöm azt a ribancot. Soha nem volt, és ezek után már nem is lesz nekem szimpatikus. 
- Világos - nnyögtem fel, de nem néztem Jesse-re. - Annyi volt ebben neki a jó, hogy másoknak fájdalmat tudott okozni. Hiszen a saját gyerekeinek is fájdalmat okozott. Mert ha anya elvette volna tőle Timet, úgy hogy Alex-ék nem születnek meg, akkor megértem, hogy féltékenységi jelenetet rendez és megöli Sebastiant. De így? Hiszen ott voltak a közös gyerekeik is és nem csak mi szenvedünk. Biztos vagyok benne, hogy Amarilla is szenved - magyaráztam ridegen Jesse-nek, majd felálltam és lassú köröket kezdtem róni a szobában. 
- Jesse nem tehetsz róla. Senki nem tehet róla. Ne okold magad, mert nem csak neked kellett olna jobban odafigyelned mindenre. Te eddig is mindent beleadtál. És Sebastian makacs volt, nem tudtad volna lebeszélni arról, hogy megkeresse Amarillát. - Visszaültem bátyám mellé az ágyra, majd magamhoz öleltem. Hiszen tényleg ő volt az, aki mindig mindenkiben tartja a lelket és erős. De ha ő is összetörik, mi lesz velünk? - Nem a te hibád - suttogtam halkan.
- De nem akarok majd úgy emlékezni apára, mint aki körül sírnak. Gyűlőlte világ életében a szomorúságot. Én azt akarom, hogy úgy tudjak visszaemlékezni rá, mint aki nevet. Nem tudok elmenni és nem is akarok - montam gépiesen a szavakat, de nem mertem Jesse szemeibe nézni, mert tudom, hogy bűntudatom lett volna. Önző vagyok, de meg kell védenem magam a fájdalomtól...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése