- Nem érdekel azt csinálod amit mondok.. - Üvöltöttem Lilivel. Eléggé ideges vagyok mostanában főleg Christopher miatt, mert az idegeimet tönkre tette. Nem is érdekelt. Amikor nem csinált semmitakkor fogtam és egy olyan átkot küldtem a hátára ami ostornak mondhato csak ez fájdalmasabb. Nem ordított fel de láttam rajta, hogy fáj neki. Üvöltöztem vele majd ekkor leesett a seprűről.
- Folytatni az edzést. - Kiabáltam, majd ekkor azt hallottam, hogy valaki szól hogy le a pályáról. Oké, biccentettem én még maradtam a levegőben. - Nem megyek le, mert kapitány vagyok. - Üvöltöttem, és ekkor ketté tört a seprűm és leestem. Nem kaptam levegőt, de nagy nehezen fel keltem. Hallgattam a mondatát Lorának, ahogy vigyorogtam rá megölt volna a bátyja vagy Jesse, de egyik sem volt itt szóval.
Közeledtem felé, ő a pálcát előrántotta. Reflex szerüen szakítottam le a ruháit.
- A szánalmas nem én vagyok kicsim te is tudod. Mi van nem tudsz így végig menni a folyosón.Tudom jól. - Vigyorogtam rá, és csak azt láttam hogy a Mardekár öltöző felé fut. Helyes, úgy sincs ott senki. Vártam míg bezárja az ajtót, én csak utána mentem az öltöző felé. Lenéztem Lilire majd ridegen végig néztem a lányt és az alhasába belerúgtam egyet. Úgysem kell a lány nem mindegy, hogy él e vagy hal? Na mindegy. Elindultam az öltöző felé, majd kinyítottam az ajtót és bezártam.
- Nem menekülsz előlem. Már neeem... Enyém vagy. Senki nincs itt kincsem... - Mondtam gúnyos hangon, majd a falhoz taszítottam Lorát. Innen nem tud menekülni. - Pálcádat, ne használd nincs értelme. - Mondtam és levettem a felsőmet.
- Christopher, meg a halálfaló társa lehet, hogy tudnak fenyegetni. De nagyon gyengék drágám. Ismernek és tudják jól, hogy milyen vagyok engem imádnak a lányok... - Mondtam és néztem ki Lilire, és vissza Lorára. - Szóval itt és most megtörténik amit 4-ben kellett volna megtenni vagy úgy jársz mint Lili... tudod ahol a Petefészke van nem biztos, hogy tud szülni. Elég fájdalmas lehetett neki. - Mondtam cinikus hangon.
- Folytatni az edzést. - Kiabáltam, majd ekkor azt hallottam, hogy valaki szól hogy le a pályáról. Oké, biccentettem én még maradtam a levegőben. - Nem megyek le, mert kapitány vagyok. - Üvöltöttem, és ekkor ketté tört a seprűm és leestem. Nem kaptam levegőt, de nagy nehezen fel keltem. Hallgattam a mondatát Lorának, ahogy vigyorogtam rá megölt volna a bátyja vagy Jesse, de egyik sem volt itt szóval.
Közeledtem felé, ő a pálcát előrántotta. Reflex szerüen szakítottam le a ruháit.
- A szánalmas nem én vagyok kicsim te is tudod. Mi van nem tudsz így végig menni a folyosón.Tudom jól. - Vigyorogtam rá, és csak azt láttam hogy a Mardekár öltöző felé fut. Helyes, úgy sincs ott senki. Vártam míg bezárja az ajtót, én csak utána mentem az öltöző felé. Lenéztem Lilire majd ridegen végig néztem a lányt és az alhasába belerúgtam egyet. Úgysem kell a lány nem mindegy, hogy él e vagy hal? Na mindegy. Elindultam az öltöző felé, majd kinyítottam az ajtót és bezártam.
- Nem menekülsz előlem. Már neeem... Enyém vagy. Senki nincs itt kincsem... - Mondtam gúnyos hangon, majd a falhoz taszítottam Lorát. Innen nem tud menekülni. - Pálcádat, ne használd nincs értelme. - Mondtam és levettem a felsőmet.
- Christopher, meg a halálfaló társa lehet, hogy tudnak fenyegetni. De nagyon gyengék drágám. Ismernek és tudják jól, hogy milyen vagyok engem imádnak a lányok... - Mondtam és néztem ki Lilire, és vissza Lorára. - Szóval itt és most megtörténik amit 4-ben kellett volna megtenni vagy úgy jársz mint Lili... tudod ahol a Petefészke van nem biztos, hogy tud szülni. Elég fájdalmas lehetett neki. - Mondtam cinikus hangon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése