Fáradtan dőltem végig a Hollóhát klubhelyiségének egyik kasmírkék kanapéján. Ahogy a plafonra néztem, csak reménykedni mertem, hogy ott nem lesznek könyvek. Már nagyon elegem volt, hogy ezek itt nem tudnak mást, csak könyvekről beszélgetni. Még jó, hogy az összes a könyvtárban tölti a péntek estéit. Stréber, mindent tudó, idióta népség. Fujj. Természetesen a sötét kék szoknya amit kaptam legalább a bokámig ért. Ezek komolyan azt hiszik, hogy ezt fogom hordani? Lábamat felpakoltam a kanapé háttámlájára, így fejem lelógott a párnákról. Előkaptam pálcámat és két suhintás után, már alig ért a combom köepéig a szoknya. Az oldalát felsliccoltam és voala, máris sokkal értelmesebben nézett ki. Fogyatékos hollósok. Azért megbocsátható, hogy legalább a házuk színe megy a szemszínemhez. Egy sötétkék rövid ujjú, mélyen dekoltált ing volt rajtam, valamint hozzá a megrövidített szoknyám. A cípőmet már valahol elhagytam. Egész nap könyvekkel rohangáltam Derielle-nek, meg a barom haverjainak. Egyszer még az összeset megfojtom. Kezdem ezzel a felfuvalkodott hólyaggal, majd az egész baráti körével. Arról nem is beszélve, hogy Ethaneal, és Liam ki sem álltak mellettem. Egyetértettek Derielle-el, hogy jó lesz nekem itt. Én voltam az egyetlen, akinek nem tetszett ez a rohadt ötlet. Holnap nem csinálok semmit. Felőlem az összes pontomat levonhatja. De még egy könyvet nem veszek a kezembe. Már majdnem elaludtam a kényelmes kanapén, mikor meghallottam a nevemet.
- Derielle, idejössz, ha akarsz valamit - kiabáltam vissza, majd keresztbe fontam lábaimat, és figyeltem a lépcsőn leszáguldó srácot, maga után húzva Lilit. - Mondjad, ne kímélj. Mit akarsz? - kérdeztem unottan és a gyűrűs ujjamon lévő ezüst karika gyűrűvel kezdtem játszani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése