Már unatkozom. Lassan az összes létező könyvet kiolvastam amit kaptam az itlétem során és már hiányzott minden óra. Soha nem hittem volna, hogy ennyire hiányozni fog az a két tantárgy is amit gyűlölök. Nem tudtam mit csinálni a házi feladataimat is ptóltam, az óraanyagait is leirtam Chrisről és meg is tanultam.
Malmozni kezdtem az ágyban, és csak azon gondolkoztam, hogy vajon mikor engednek ki és mehetek oda ahova szeretnék. Habár mostanában magamnak egy szép halált képzeltem el.. mint kiderült, a nővér szerint csak úgy lehet gyerekem ha lombik programot csinálok. Ugyanis akkora ütést kaptam, hogy megmozdulni sem tudtam három napig. Sebeim már begyógyultak, de ami lelki trauma ért nem tudom mikor fog változni.
Bizalmatlan voltam Jessevel is mikor hozzám akart érni és ez fájt a legjobban. Egyedül Liamot engedtem magamhoz közel. Tudni fogok e valaha úgy tekinteni más férfira mint eddig? Avagy Sebastianra akivel már lefeküdtem Februárban?
Gondolkoztam és ezen muszáj lesz változtatni, de nem tudom mi lesz.. Benjaminnak még meg sem köszöntem, hogy ide hozott.. Már éppen aludni szeretnék amikor jött a nővér és mondta, hogy minden rendben van és mehetek, de kaptam gyógyszert és valami krémet és vigyázzak magamra, így köszönt el.
Bólintottam és búcsúztam, majd az első utam a Mardekárba vezetett. Nem volt lelki erőm egyedül átlépni a a saját házamat. Gyűlöltem és megvetettem a történtek után. Ahogy a pince helyiséghez értem megszeppenve álltam meg Malazár festménye előtt.
- Aranyvér. - Kimondtam a szót, és nézett rám a kép és felvonta a szemöldökét.
- Te nem ebbe a házba jársz. Mi dolga van egy Hollóhátas söpredéknek eme szent helyen? - Kérdezte a festmény, de nem engedett volna be.
- Az egyik rokonomat keresem és ha nem engedsz be következményei lesznek a dolognak..
- Mi van ha nem engedlek be?
- Be engedsz tudom én.. - Így is lett. A festmény kitárta az ajtót és mentem az ezüst színű klubhelyiségbe. Persze, mint mindig nyugodt volt. Ritka pillanatok egyike. Jessevel nem tudom akartam e találkozni, mert nem tudom mit reagálnék ha most előttem lenne még is a legjobb barátom.
Haladtam egyenesen a szobájuk felé, hátha ott találom Liamot. Bekopogtam a szoba persze tök üres volt ez is vadászik valahol megint nem igaz.. Megcsóváltam a fejemet és elindultam Christopherék szobája felé, akkor őt nézem meg. Ahogy odamentem bekopogtam és megszeppenve de kinyítottam az ajtót.
- Christopher itt vagy? - Néztem a szememmel körbe majd felkapcsoltam a villanyt, mert sötét volt és hirtelen ugrottam hátra, mert mozgolódás volt az egyik ágyon. Chase.. néztem nagy szemekkel. - Bo..bocsánat, csak Christophert kerestem... - Mondtam dadogva, és kiléptem a szobájukból és egy icipicit hátráltam.
Malmozni kezdtem az ágyban, és csak azon gondolkoztam, hogy vajon mikor engednek ki és mehetek oda ahova szeretnék. Habár mostanában magamnak egy szép halált képzeltem el.. mint kiderült, a nővér szerint csak úgy lehet gyerekem ha lombik programot csinálok. Ugyanis akkora ütést kaptam, hogy megmozdulni sem tudtam három napig. Sebeim már begyógyultak, de ami lelki trauma ért nem tudom mikor fog változni.
Bizalmatlan voltam Jessevel is mikor hozzám akart érni és ez fájt a legjobban. Egyedül Liamot engedtem magamhoz közel. Tudni fogok e valaha úgy tekinteni más férfira mint eddig? Avagy Sebastianra akivel már lefeküdtem Februárban?
Gondolkoztam és ezen muszáj lesz változtatni, de nem tudom mi lesz.. Benjaminnak még meg sem köszöntem, hogy ide hozott.. Már éppen aludni szeretnék amikor jött a nővér és mondta, hogy minden rendben van és mehetek, de kaptam gyógyszert és valami krémet és vigyázzak magamra, így köszönt el.
Bólintottam és búcsúztam, majd az első utam a Mardekárba vezetett. Nem volt lelki erőm egyedül átlépni a a saját házamat. Gyűlöltem és megvetettem a történtek után. Ahogy a pince helyiséghez értem megszeppenve álltam meg Malazár festménye előtt.
- Aranyvér. - Kimondtam a szót, és nézett rám a kép és felvonta a szemöldökét.
- Te nem ebbe a házba jársz. Mi dolga van egy Hollóhátas söpredéknek eme szent helyen? - Kérdezte a festmény, de nem engedett volna be.
- Az egyik rokonomat keresem és ha nem engedsz be következményei lesznek a dolognak..
- Mi van ha nem engedlek be?
- Be engedsz tudom én.. - Így is lett. A festmény kitárta az ajtót és mentem az ezüst színű klubhelyiségbe. Persze, mint mindig nyugodt volt. Ritka pillanatok egyike. Jessevel nem tudom akartam e találkozni, mert nem tudom mit reagálnék ha most előttem lenne még is a legjobb barátom.
Haladtam egyenesen a szobájuk felé, hátha ott találom Liamot. Bekopogtam a szoba persze tök üres volt ez is vadászik valahol megint nem igaz.. Megcsóváltam a fejemet és elindultam Christopherék szobája felé, akkor őt nézem meg. Ahogy odamentem bekopogtam és megszeppenve de kinyítottam az ajtót.
- Christopher itt vagy? - Néztem a szememmel körbe majd felkapcsoltam a villanyt, mert sötét volt és hirtelen ugrottam hátra, mert mozgolódás volt az egyik ágyon. Chase.. néztem nagy szemekkel. - Bo..bocsánat, csak Christophert kerestem... - Mondtam dadogva, és kiléptem a szobájukból és egy icipicit hátráltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése