Felvont szemöldökkel pillantotta Acerlotra. Jesszus… ez egy szerencsétlen. Azért nem hinném, hogy olyan szinten ijesztő vagyok, hogy meg se mer szólalni. Jó, addig rendben, hogy a stílusom egy „csöppet” eltér azoktól a ribancokétól akivel a megszokott társalgásait szokta folytatni, de akkor is. Egyébként meg nekem ez így jó. Azzal beszélgetek, akivel akarok, és aki meg nem érdekel, azt elküldöm a fenébe. Hogy is fejezzem ki magam… nem vagyok a nőiesség szobra az biztos. Nem mintha bánnám. Egyszerűen undorodnék magamtól is, ha olyan lennék, mint például Rebecca… Brrr… már a gondolattól is rosszul vagyok, hogy bolyhos, csilli-villi ruhákat kelljen hordanom.
- Acerlot, ne erőlködj. Tudom, hogy nem vagyok egy könnyű eset és nem könnyű velem kommunikálni. De nem lehetetlen. – vontam vállat.
- Lora úgy alszik, mint akit leavadaztak. Reggelente csak aquamentivel lehetséges felébreszteni. És egyébként sem értem mi olyan érdekes azon, hogy szűz. De, ahogy az Alexanderhez való viszonyulását nézzük, nem vagyok benne biztos, hogy sokáig az lesz. – horkantam fel gúnyosan. – Arra viszont igazán választ adhatnál nekem, hogy ti pasik mit esztek a Rebecca kaliberű ribancokon. – fintorogtam, majd elindultam Christopher után az erdőbe.
- Legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése