2010. augusztus 31., kedd

Benjamin

Mivel úgy láttam, elegen voltak az öltözőben, hogy szétverjék Derielle pofáját, inkább felkaptam Lilianat, majd elindultam vele a gyengélkedőre. Nem értem, hogy miért nem ölték még meg ezt a szemétládát. Hogy lehet még egyáltalán az iskolában? Azt pedig, hogy Lorának semmi baja nem esett, csak remélni mertem. Ha Nathaniel erről tudomást szerez, nekem végem van. Vigyáznom kellett volna Lorára most meg, hogy én is ott lennék, egy ismeretlen lány hurcolászok. Igazán Halálfaló jellemre vall. A kezemben tartott lány álomittas hangon össze-vissza kezdett beszélni mindenféléről. Tudtam, hogy ott kellene lennem, de miért kell még neki is ezzel nyaggatnia?
- Maradj csendben - rivalltam rá a lányra, aki megrezzent az erős hangtól. Nem akartam még én is bántani, de most elvesztettem a türelmemet. Ott kellene lennem, és tenni valamit. - Liliana, a gyengélkedőre viszlek, ne legyél ennyire lelombozva, még semmi nem biztos. Majd a Javasasszony megmondja, hogy mi lesz. Még semmi nem biztos - tagoltam érthetően a szavakat, és ezt magammal is próbáltam elhitetni. Én idióta barom. - Mindjárt ott vagyunk - szóltam indulatosan és még gyorsabban szedtem lábaimat. Beérve intettem a Javasasszonynak, majd letettem a lányt, a legközelebbi ágyra.
- Most már jó kezekben vagy. Nyugodj meg - mondtam a lánynak, majd az ápolónőhöz fordultam és elmondtam ami a pályán történt.


Perceken belül már az öltözők felé futottam. Pálcámat magam előtt tartva rontottam be a helyiségbe. Két halálos átok hangzott el egyszerre. Ahogy felkaptam a fejem, láttam, hogy pont az a két személy mondja ki, akinek egyáltalán nem kellett volna. Chase és Lora. Chase-t Nate már régen próbálja elcsábítani Halálfalónak, de a fiúnak mindig volt valami kifogása. Most már Chase-nek is be kell látnia, hogy oda való, közénk. Viszont Lorának még a Halálfalók létezéséről sem szabadna tudnia. Most meg gyilkolt és meg sem látszik rajta amit tett. Mind a ketten ridegvérű gyilkosok lesznek a jövőben, ez nem kétség.
- Hailey, Chase! Azonnal tegyétek el a pálcátokat. Most pedig mindenki elindul a klubhelyiségébe. Egy szó nélkül - mondtam nekik és tekintetem a földön fekvőre siklott. Mikor Lora ment el mellettem végig mértem a lányt, de látszólag semmi baja nem volt. Hála az égnek...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése