Gondolataimba temetkezve ültem a kviddics pályán. Már vagy két hete sikertelenül próbálom megtalálni annak az átkozott Nöaxnak a gyengepontját. Biztos van neki! Mindenkinek van! Az anyámnak Sebastian, az apámnak Reina, Hemsworthnak a női könnyek, nekem meg...Wright...azt hiszem. Muszáj hogy Nöaxnak is legyen! Nem érdekel, hogy 10.000 éves, ő NEM tisztavérű vámpír, mint én. Őt is átváltoztatták, de ő... megölte a teremtőjét, amint alkalma nyílt rá. Én viszont őtfogom megölni. Ha végzek Nöaxal és átveszem a helyét, nem szükséges bántanom se Abigailt, se Meghant, se pedig az apámat, na meg az új ötödiket. Gondolat menetemből egy bódító illat rángatott vissza. Hihetetlen, hogy még a viharon keresztül is megérzem azt az édes rózsaillatot és a füszeres,mégis incsiklandozó vér szagát, amitől öszefut a nyál a számban. Nem sokkal az illat után a tulajdonosa is feltűnt a kvdiccs pályán. Aztán leült mellém és beszélni. Küldtem felé egy fáradt mosolyt, majd válaszoltam.
- Szia. Csak gonolkodni próbálok. - mondtam halkan, aztán fürkésző pillantásom a lány nyakára tévedt.
- Jól gondolom, hogy nincs hangod? - kérdeztem gúnyosan mosolyogva. Az igazat megvallva örültem, hogy itt van. A Szellemszállásos incidens óta, amit Darren sikeresen megzavart, nem találkoztam vele. Felálltam, majd óvatosan kézen fogtam és elkezdtem a Mardekár öltözője felé húzni. Chase csak nem fog haragudni, ha egy kicsit kölcsön veszem. Betessékeltem magam előtt a barna hajú tüneményt, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Ledobtam az átázott köpenyemet, majd átnyujtottam Kiarának egy száraz törölközőt, egy másikkal pedigmegpróbáltam megszárítani nedves hajamat.
- Gondolom te is tudod, hogy nem vagyok az a nagyon bőbszédű típus, és nem szeretnék egyedül fecsegni itt. - mondtam, majd lültem mellé az egyik padra. A számhoz emeltem a csuklómat, majd szemfogaimmalapró sebt ejtettemrajta, amiből csordogálni kezdett a vérem.
- A vámpírvér gyógyító hatású. Igyál. - nyújtottam felé a karomat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése