Megkövülten bámultam a fölém tornyosuló srácot. Azt hittem, hogy csak viccel, nem gondoltam volna hogy komolyan... azt akarja. Kezeim és lábaim ki voltak kötve, mozdulni nem tudtam, tehetetlenül vergődtem alatta.
- Derielle, én esküszöm.... - sziszegtem a srác arcába, de mondatomat félbe kellett hagynom, ugyanis kicsapódott az ajtó, és Jesse-vel találtam szembe magam. Azt vártam volna, hogy hozzáfűz a helyzethez valami gúnyos megjegyzést, röhög egyet, majd elsétál. Ehelyett, pár percig idegesen méregette Deant, majd neki esett, így mind a ketten a földön landoltak. Hallattam egy elfojtott sikkantást, majd rángatózni kezdtem, de értelmetlen volt. Figyeltem Deant és Jesse-t, vajon melyikük fog nyerni. Csak remélni mertem, hogy Jesse erősebb, mint Dean. Rohadt szemétláda. Hogy lehet ennyire alattomos, sunyi, számító egy Hollóhátas? Soha többé, még a klubhelyiség közelébe sem fogok jönni. Alig várom, hogy végre a saját szobámban lehessek. Esküszöm, inkább naponta hatvanszor végig hallgatom Ethan prédikációit, csak ezzel a szemétláda görénnyel ne kelljen soha-soha többé találkoznom. Egyszerűen nem tudom megérteni, hogy Liliana, hogy lehet még mindig együtt vele. Lehet, hogy kényszeríti, vagy megátkozta Lilit. Esküszöm, ha kiderül, hogy egy ujjal is bántotta, akkor nem hagyom életben. A legfájdalmasabb kínok közt fog szenvedni Derielle. Erre megeszküszöm. Hiába hanyagoltuk el egymást Lilivel az utóbbi időben, ha valami történt volna vele, kiálltam volna érte. Pár percen belül az emlegetett személy meg is jelent az ajtóban. Ijedten kaptam fel a fejem, Liliana érkezésére. Egészen biztos, hogy félre érti a helyzetet. Végül is, csak fehérneműben fekszem, kikötözve a pasija ágyán. Nem hiszem, hogy azt fogja gondolni, hogy csak sakkoztunk. Magyarázkodnom pedig teljesen értelmetlen lenne, hiszen ki feltételezné pont rólam, hogy ártatlan vagyok? Ahoz mindenki túlon túl el van foglalva az előítéleteivel. Már nem mászhatok ki abból, amibe beleestem. Még Liliana képes lenne rólam azt is feltételezni, hogy én akartam megerőszakolni Derielle-t. Rémálmaimban sem jutna ilyen hülyeség az eszembe. Kimérten biccentettem egyet a lány felé, meghálálva, hogy a köteleket leszedte a kezemről. Megmasszíroztam csuklóimat, majd figyeltem a kialakult helyzetet. Mozdulni sem tudtam, hiszen most fogtam fel igazán, hogy mire is készült Derielle. Nem értem, egy ilyen rohadék mit keres egyáltalán az iskolában. Nem hiszem, hogy erről ne tudna az igazgató... hiszen Ő mindent lát. Vagy mégsem? Ha tudna róla, már kirúgta volna... Ha csak... lehet, hogy protekciós Derielle.
Gondolataimból akkor eszméltem fel, mikor Jesse felém dobta felsőjét. Kábán kaptam az anyag után, majd belebújtam. Remegő lábakkal indultam az ajtó felé. Liliana mellé érve bocsánatkérőn néztem fel rá. Nem tudtam, hogy most mit gondolhat. De nekünk már mindegy. Ugysem kíváncsi rám. Ott van neki Jennifer. Amilyen gyorsan csak tudtam, elhagytam a Hollóhátas klubhelyiséget. Szaporán kapkodtam meztelen talpaimat a hideg padlóról. Nem akartam bemenni a Griffendélbe. Csak mentem. Tekinteteim homályosan révedtek a semmibe. Nem tudtam merre lehettem, de bekuporodtam az egyik széles ablakpárkányba onnan nézve le a parkra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése