- Báááw! – ugrott valaki hátulról a nyakamba. – Apuciii! Apuci, megijedtél? – meresztette rám hatalmas zöld szemeit Destiny. Pár másodpercig elgondolkodtam azon, hogy mit válaszoljak neki. Aztán az igazságnál döntöttem.
- Nem. Túl hangos voltál. – vontam vállat egyszerűen, mire szomorúan lebiggyesztette ajkait. Hihetetlen, hogy még csak négy éves, de máris elleste ezt a nézést az anyjától. – De már nagyon ügyes vagy. – öleltem magamhoz pici testét. Néha még mindig elcsodálkozom rajta, mikor beront a szobámba és jókedvű kacagással körberohan, hogy ez itt tényleg az én lányom. Annyira irreálisnak tűnik az én szememben. – Anyádat hol hagytad? Tudod, hogy szívrohamot kap, ha csak eltűnsz.
- Szeretsz engem apuci? – pislogott rám óriási szemekkel. Már megint a legváratlanabb pillanatban támad le ezzel a kérdéssel. Szörnyű nőszemély. Miért kell ugyanazt csinálnia, mint Kiarának?
- Persze, hogy szeretlek. – sóhajtottam lemondóan, miközben letettem a földre, hogy elégedetten oda tudjon ugrándozni az anyjához.
Unottan pillantottam Zoera és Darrenre, akik a lehető legtávolabb álltak egymástól. Nos, mint mindig úgy 150 éve egyfolytában. És miért? Mert van ez a Sebastian Acerlot nevű pasas, akit az anyám nem tud elfelejteni, Darren pedig felhúzza rajta magát.
- Abigail? – kérdeztem Darrentől, aki mosolyogva hagyta, hogy Destiny a hajával játsszon.
- Felment. Azt mondta van egy kis dolga, de esetleg benéz. – vont vállat, miközben a földre tette a türelmetlenül kapálózó kislányt, aki azon nyomban Zoe mellé ugrándozott és megpróbált ugyanúgy elfeküdni a kanapén, ahogy ő. Kis híján felröhögtem a látványra, ahogy apró lábait keresztbe tette, pici kezeivel aranybarna haját tekergette. Mikor észrevette, hogy neki ez még valahogy nem megy, átölelte Zoe nyakát és puszit nyomott az arcára.
- Te olyan szép vagy! – pislogott rá csillogó szemmel, majd Kiarához fordult. – Anyuci, lehetek én is ilyen szép?
Darren a szoba másik végében gúnyosan felhorkant, mire figyelmeztető pillantást küldtem felé. Nem akartam, hogy Destiny előtt nyírják egymást. Átöleltem Kiara derekát, államat pedig a vállára támasztottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése