Egy percig ledermedtem a szoba közepén. Szívem kihagyott egy dobbanásnyit, majd kéz tördelve fordultam szembe Damonnal. Ajkaimon egy zavart mosoly terült el és ha nem Kiara Wright vagyis most már Welles lett volna a nevem, még azt is feltételezem, hogy elpirultam. Most mégis mit kellene mondanom? Valószínűleg az igazat. De ha Damon nem akar gyereket? És valljuk be, nekem sem igazán volt betervezve. Nem is tudom miért hittem, hogy majd lesz egy tökéletes alkalom, mikor elmondhatom neki: Damon, gyerekünk lesz. Hát már tudom, hogy Damon Welles-nél ilyenkor nincs megfelelő alkalom.
- Én? - kérdeztem és hangom leginkább egy egér cincogására hasonlított. - Én.. ahha - nyögtem ki és megsemmisülve álltam a szoba közepén. Enyire értelmesen is csak én tudtam válaszolni egy ennyire pimitív és egyértelmű kérdésre.
- Vagyis... ööö... nem - vágtam rá, de az egész helyzet veszett volt. Eldönthetném mit is akarok mondani.
- Én? - kérdeztem és hangom leginkább egy egér cincogására hasonlított. - Én.. ahha - nyögtem ki és megsemmisülve álltam a szoba közepén. Enyire értelmesen is csak én tudtam válaszolni egy ennyire pimitív és egyértelmű kérdésre.
- Vagyis... ööö... nem - vágtam rá, de az egész helyzet veszett volt. Eldönthetném mit is akarok mondani.
- Haragszol? - néztem rá könnybe lábadt szemekkel és lábaim úgy remegtek, hogy félő volt összecsuklok a helyiség közepén.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése