Sértődötten bámultam magam elé. Mi az, hogy még Kiara is az ő pártját fogja?! Ilyet nem tehet! Esküszöm felégetem az összes Nathaniel Hemsworthról készült! Destiny még csak NÉGY éves! Nem lehet szerelmes! Főleg nem egy képmásba!
Morcosan húztam magamhoz Kiarát, arcomat pedig a nyakhajlatába fúrtam.
- Még egy gyerek? Dehát itt van Destiny... és még olyan kicsi. - morogtam a nyakába. - Egyébként meg nem olyan jó vicc felidegelni a lányos apukákat, mint ahogy azt te gondolod. Veszélyesek tudnak lenni, hidd el nekem. - mondtam halványan mosolyogva, miközben végigdőltem a kanapén, Kiarát pedig magam alá rántottam.
- Szörnyű... Ha a te szüleidhez mentünk vacsorázni, akkor nem történt semmi ilyesmi. Az tényleg egy vacsora volt, de itt... itt semmi se normális. - fintorodtam el, miközben apró csókokat leheltem az alattam fekvő állára, arcára és ajkaira. Emlékszem, amikor először találkoztam Kiara szüleivel. Addig nem volt semmi gond, míg meg nem tudták, hogy vámpír vagyok. Még mindig nevethetnékem van az emlék hatására, ahogy Mrs.Wright arcából kifutott a vér.
- Egyébként meg... mit akarsz ezzel a gyerek dologgal?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése