Mindjárt szétpattannak az idegeim, erre ez a nőszemély képes megkérdezni, hogy „Én?” . Megbolondulok. Mikor kinyögte a választ egy pillanatra a levegő is bennem akadt. Azt a jó büdös! Ingerülten pattantam fel a kanapéról, majd kezdtem mászkálni a szobában.
- Mióta? És ikor akartad ezt elmondani nekem?! Fogadjunk, hogy már megint mindenki tudott róla rajtam kívül, mi? – sziszegtem összeszorított fogakkal. Megbolondulok. De le kell nyugodnom. Nem borulhatok ki egy ilyen kis semmiség miatt, mint egy gyerek. Azt istenit, lesz még egy gyerekem! Ez nem semmiség! És még azt sem tudom eldönteni, hogy ez most jó e nekem vagy inkább rossz. Mi lesz Destinyvel? Mi lesz vele, ha jön ide még egy baba, aki sokkal kisebb lesz nála? Fogom egyáltalán szeretni azt a másik gyereket? Hiszen Destinyt annyira imádom. Nem tudom, hogy juthatna hely még egynek… Idegesen túrtam hajamba, majd fordultam Kiara felé. Ez meg mindjárt bőg. Esküszöm, kezdem tényleg azt hinni, hogy arra játszanak, hogy agyvérzést kapjak, és valaki mást állíthassanak a helyemre.
Nehogy sírni kezdjen nekem, mert tényleg megbolondulok! Nagy levegőt vettem, majd elfordítottam róla a tekintetem. Nem tudtam elhinni, hogy megint lesz egy olyan apró kis izé Kiarában…
- Igen haragszom. – mondtam lassan, de mikor megláttam Kiara arcán lecsordulni az első könnycseppet, gondterhelten sóhajtottam, majd léptem közelebb hozzá.
- Haragszom, de nem rád. Nem te tehetsz róla, hanem én… - motyogtam lassan, majd átöleltem derekát és magamhoz húztam. Még egy gyerek…. hogy fogjuk ezt elmondani Destinynek? Nem fog örülni. Bármikor megkérdezték tőle, hogy szeretne e egy testvért, mindig azt válaszolta, hogy nem, mert csak magának akar minket. Van egy kis hasonlóság közte és Rebecca közt. Attól eltekintve, hogy Destiny ezerszer édesebb és tündéribb, nem beszélve róla, hogy tisztavérű.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése