Émelyegve tértem vissza a nappaliba, de mielőtt még bementem volna, vettem egy mély levegőt. Így is szédülök. Jajj, Merlinem pedig még csak az első hónapban vagyok. Nem is emlékszem, hogy Destinyvel bármikor is ennyire érzékeny lettem volna a szagokra, vagy hogy így felkavarta bármi is a gyomromat. Miért kell, hogy ilyen borzalmas mellékhatásokkal járjon ez az egész? Pedig azt hittem, hogy megint minden annyira jó lesz, mint az előzőnél.
Visszaérve a nappaliba, lekuporodtam az egyik fotelba és magamhoz szorítottam egy párnát. Szemöldök ráncolva hallgattam végig Damont, aki éppen a szüleit oktatta ki. Nem akartam beleszólni, főleg, hogy teljes mértékig egyetértettem vele. Annyira egyszerűen meg lehetne oldani ezt az egészet. Miért kell nekik minden összekavarniuk? Zoe elhagyja azt a hapekot, Darren pedig egy kicsivel többet foglalkozik vele, és minden rendben lesz. Mi soha nem juthatunk idáig.
- Hogy beszélhetsz így velem? - hápogta Zoe, miközben felpattant és megróvóan nézett fiára. - Semmi közöd ahhoz, hogy mit csinálok. Sebastian Acerlot, pedig... semmi közöm hozzá. - Jajj de borzalmasan hazudik. - Nem fogsz megölni senkit, Damon. Itt apádnak is kellene tennie valamit, hogy ne menjen tönkre a házasságunk. Ha még nem ment végleg tönkre...
Figyeltem ahogy sértődötten távozik a helyiségből, de nem tudtam sajnálni. Pedig általában kiálltam mellette.
Ahogy Damon leült mellém, megfogtam kezét, majd ujjainkat összekulcsoltam. Ritkán látni őt ennyire indulatosnak. De valószínűleg, most a lányát félti, amit teljes mértékig megértek, hiszen én is csak a legjobbat szeretném Destinynek. Felvont szemöldökkel figyeltem, ahogy Destiny felmászik a kanapéra, és én is belepillantottam a féltve őrzött képbe, amit Damon már szét is tépett.
- Első szerelem - kuncogtam fel halkan. Nem akartam még jobban felidegesíteni Damont, ez így is elég volt neki. De ne törje össze a lányát. Csak szerelmes.
- Damon Welles, azt ne mond, hogy te ilyen idősen már nem azt nézted melyik lánynak, hogyan villan ki a lába a szoknya alól. Biztosan voltak olyan lányok, akik nagyon is szimpatikusak voltak a kis szőke göndörfürtjeikkel, a hatalmas szemeikkel - orroltam le férjemet, és kivettem kezéből a fényképdarabokat. - Mi baj lehet abból, ha Destinynek tetszik Zoe báttya? Hiszen te is tudod, hogy már pár év százada nincs köztünk. És a lányodat ez teszi boldoggá - magyaráztam fejcsóválva Damonnak és nyomtam egy apró puszit lányom homlokára, miközben kezébe csúsztattam azt a kép darabot, amin Nathaniel arca tökéletesen kivehető volt. De megnyugodtam, a lányomnak jó ízlése van pasi téren. Magamhoz szorítottam Destinyt, nehogy kárt tegyen magában.
- Biztos van Zoenak több képe is Nate-ről, majd kérünk egyet oké? De ez legyen a mi tikunk, apának nem kell tudnia róla - kacsintottam rá, miközben letöröltem arcáról a könnycseppeket. Mennyi bajunk lesz még az udvarlókkal. Előre sajnálom őket. Némelyik fog nélkül, a másik láb nélkül fog haza menni, a harmadikat meg addig foja kínozni Damon, amíg mozogni sem fog tudni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése