Egy huncut mosollyal nyugtáztam Damon ténykedését, majd átfontam karjaimat izmos nyakán és ujjaimmal selymes hajába túrtam. Hihetetlen, hogy még ennyi idő után sem változott semmit a haja. Na jó, talán egy kicsit egyenesebb lett, de még mindig ugyan úgy élvezem brizgálni sötétbarna tincseit.
- Ilyesmi? Hát biztos, hogy az apám nem nézte volna jó szemmel, ahogy "ilyesmit" művelsz velem a kanapéján - húztam gunyoros vigyorra ajkaimat.
- Egyébként ne törődj a szüleiddel. Nehéz időszakon mennek keresztül. Biztos túl lesznek rajta. És akkor minden normális lesz - próbáltam lelket önteni Damonba, de egyenlőre olyan pillanat sem jutott eszembe, mikor Darren és Zoe gyengéden és szerelmesen beszéltek volna egymáshoz. Így elég nehéz elképzelni, hogy ez pont most fog megváltozni. De reméljük a legjobbakat.
- A gyerek dologgal? - akadt el egy percre lélegzetem. Láthatólag Damon nem nagyon szeretne mégegy gyereket. Pedig nem tudok mit tenni. Ha már egyszer a hasamban ott növekszik a legújabb Welles baba... Egyszer ugyis rájönne. De talán még várok egy kicsit. - Semmi különöset. Csak Destiny nem sokára megnő. Már nem szereti annyira, ha babusgatom. És már arra hivatkozva, hogy a nagylányok sem alszanak együtt az anyjukal, nem hajlandó beengedni maga mellé az ágyába - magyaráztam Damonnak, és reméltem nem veszi észre a bizonytalanságot, ami minden bizonnyal ott csillogott smaragdzöld íriszeimben.
- Nem nézzük meg, hogy áll a vacsora? Kezdek éhes lenni - másztam ki Damon alól, majd meggzítottam ruhámat és hajamat.
- Ilyesmi? Hát biztos, hogy az apám nem nézte volna jó szemmel, ahogy "ilyesmit" művelsz velem a kanapéján - húztam gunyoros vigyorra ajkaimat.
- Egyébként ne törődj a szüleiddel. Nehéz időszakon mennek keresztül. Biztos túl lesznek rajta. És akkor minden normális lesz - próbáltam lelket önteni Damonba, de egyenlőre olyan pillanat sem jutott eszembe, mikor Darren és Zoe gyengéden és szerelmesen beszéltek volna egymáshoz. Így elég nehéz elképzelni, hogy ez pont most fog megváltozni. De reméljük a legjobbakat.
- A gyerek dologgal? - akadt el egy percre lélegzetem. Láthatólag Damon nem nagyon szeretne mégegy gyereket. Pedig nem tudok mit tenni. Ha már egyszer a hasamban ott növekszik a legújabb Welles baba... Egyszer ugyis rájönne. De talán még várok egy kicsit. - Semmi különöset. Csak Destiny nem sokára megnő. Már nem szereti annyira, ha babusgatom. És már arra hivatkozva, hogy a nagylányok sem alszanak együtt az anyjukal, nem hajlandó beengedni maga mellé az ágyába - magyaráztam Damonnak, és reméltem nem veszi észre a bizonytalanságot, ami minden bizonnyal ott csillogott smaragdzöld íriszeimben.
- Nem nézzük meg, hogy áll a vacsora? Kezdek éhes lenni - másztam ki Damon alól, majd meggzítottam ruhámat és hajamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése