Liam

Abigail és az ő hülyeségei, maradjak egy helyben majd ő elintézi a dolgokat. Persze, többen tudják, hogy én nem vagyok az a várakózós gyerek inkább előbb elmegyek ésmegvárom a helyszínen ha ilyeneket mondanak nekem.
Oké-Oké tudom, hogy ezért meg fog ölni, de muszáj egy kicsit nekem is járkálnom így körbe futom egy kicsit Franciaországot. Párizs.. Az ország legszebb városa, ami az Eiffel toronyról híres.
Pont ott járok és nézegettem a tornyot tényleg szép, nem csodálom sok turista megnézi. Lentről fölfelé néztem ahol két várjunk csak.. három ember pillantottam meg. Mi a!? Nem akartam elhinni.. A harmadik személy éppen lelökték aki zuhant lefele.. A másik két ismeretlen eltünt.
- Neee! – Kiabáltam, és rohantam oda, hogy elkaphassam az idegent. Amikor leért a földre és elkaptam nem hittem a szememnek. De hisz ez.. Sebastian…A pupilláim kezdtek kitágulni és vörösen izzani, nem érdekel most légy okos Marcus. Kihúztam a kést, amit átdöftek, rajta te jó ég… meg kell tennem, mert meghal..
Kiharaptam egy részt a húsomból ahonnan folyni fog a vér de sietnem kell mert begyógyul a Sebem. Sebastian nem halhat meg… nem nem... Megtámasztottam a fejét és hagytam, hogy igyon a véremből. Majd mikor ezt megtettem, fogtam és eltörtem a nyakát. Tudom, hogy nem halt meg már nem mert tettem érte valamit.
Csak fel álltam és hátrébb léptem. Nem akartam, hogy hirtelen nekem essen mert nem tudja mi van.
Vártam egy kicsit addig leültem a padra, és vártam…
- Sebastian.. – Mondtam 5 perc után a nevét mikor fel kelt és csodálkozott. – Igen, vámpír vagy. Meg kellett tennem mert más különben meghalsz. Nem volt más választásom, sajnálom. Én erről nem szólok senkinek, majd azt mondom mindenkinek, hogy meghaltál. Csak annyit fűznék ehhez az egészhez, ezzel Christopher és Alexander nagyon megszívta. Nem csak az anyjukat de az apjukat is elvesztették. Mit fognak ehhez szólni ha kiderül, meghalt az apjuk? Christopher, szerintem ki lesz akadva az utóbbi időben észrevettem, hogy nagyon apás lett. – ripakodtam a férfira aki látszott nem tudja mit akar. Én meg fogok bolondulni azért, ami történni fog. Biccentettem és kezet fogtam a férfival nem szólok senkinek erről az egészről, majd fogtam magam és hoppanáltam a kúriába és megkerestem Christophert és Jesset.
Egyenesen Christopher szobájába mentem mert általában mindig ott szoktak lenni. Komolyan végzem őket. Bekopogtam és lenyomtam az ajtót. Na, hogy közöljem velük hogy az apjuk meghalt.. ez szép lesz.. Becc ais nehéz esett lesz. Alex is itt van még jobb.
- Sziasztok.. – Mondtam sablonosan. Soha nem közöltem halálhírt, ez most fájdalmas lesz érzem…
- Szia Marcus. Miben segíthetünk? – Kérdezte Christopher. Ahogy a két fiúra tekintettem én sajnáltam őket, hiszen nekik nincsenek szüleik.. mind a kettő meghalt. Jesséknek ott volt Zoé így könnyebb volt nekik… De ők ha rájuk néztem a szívem szakadt meg.
Ez nehezebb lesz én erre nem vagyok képes egyedül nem.. de ha ezt adta isten feladatnak…
- Jesse, Alex, Chris.. szerintem üljetek le.. de maradhattok állva is. – Kezdtem bele lehangoltan. Közelebb mentem hozzájuk és bele néztem a szemükbe. – Sajnálom, de Sebastian… meghalt.. – Az utolsó mondatnál lesütöttem a fejem és leültem az ágyra... A térdemre könyököltem és az arcomat a tenyerembe helyeztem.
- Nem, nem az nem lehet.. nem halhatott meg. Marcus mondd, hogy nem halt meg.. – Chrisnek erre a kérdése, nem tudtam mit mondani csak bólintottam és vissza helyeztem az arcom. Utáltam rossz híreket közölni pláne ilyeneket.
- Nem szabadott volna meghalnia, minden az én hibám, miért nem maradtam a szobámban… - Kiabálta Chris. Remek, ha így szerette az apját Beccánál rosszabb lesz. Hallottam, hogy betörta az ablakot, és a szilánkok a földre hulltak… Ez nem a mi napunk. Vártam Jessék reakcióját, aki most Christophert próbálta leállítani.