Biccentettem Brendonnak, aki már le is lépett. Nem értem, miért kell ilyen gyorsan eltűnnie. Hiszen Zoe és Liam is megmondták, hogy nem fogják megölni. Adhatna a szavukra. Miután Bred eltűnt, Christopher beszédét kezdtem hallgatni. Esküszöm, ezt a srácot meg fogom ölni. Ha ilyen baklövéseket követ el, ki tudja engem mikor fog teljesen véletlenül legyilkolni? Gyűlőlködve néztem a srácra, majd lenéztem Zoera, akinek egész teste megfeszült a hallottaktól. Hát, nem is csodálom. Soha semmi nem volt, amit tiltott volna Rebeccától, erre most egy olyan dologba botlik a lánya, amit még magától is megfosztott. Hát, idáig jutottunk. Mindenki összeveszik a szüleivel. Szét esik mindenkinek a családja. Lassan az enyém is. Miért ennyire bonyolult minden. Bármennyire is le akartam nyugodni, nem sikerült. Láttam, ahogy Zoe könnyei lassan végig peregnek arcán, de nem mozdult. Még a végén kárt tesz magában. Képes és mindjárt megöle Christophert. Jól gondoltam, ugyanis két perc múlva már készült neki ugrani Christophernek. Megragadtam csuklóját, majd határozottan visszarántottam.
- Zoe, ne csinálj hülyeséget. Christopher csak... - kezdtem bele, de Zoe hisztérikus hangon szavamba vágott. Nem mertem szemébe nézni, mert képes lett volna itt élve eltemetni.
- Nathaniel, Te tudtál róla ugye? Tudtál róla? És képes voltál eltitkolni előlem? Hogy tehetted ezt? Miért én tudom meg utoljára, hogy a lányom beállt Halálfalónak? Hogy engedhetted neki? Miért Nate? Miért? - Mondandója végén már megállíthatatlanul, patakokban folytak végig fehér bőrén a kövér könnycseppek, miközben apró ökleivel a mellkasomat püfölte. Abszolút jogosan.
- Zoe, én... - kezdtem volna, de ekkor még a lábát is meglendítette, így legérzékenyebb testrészemet eltalálva. Egy szerencséje van, hogy a húgom. Más nők ezért már rég a földön szenvednének. Elvesztettem egyensúlyomat is, így meg kellett támaszkodnom a közeli fatörzsében. Zoet elengedve. Neki se kellett sok, már el is indult Chris felé. - Liam állítsd már meg! - Kiabáltam a fiúnak, de mint aki meg sem hallotta úgy állt ott tovább. Szerencsére, Christophernek volt egy kis esze, és elhopponált. Nem tudom, hogy túl élte-e volna, amit most Zoetól kapott volna.
- Miért ment el? Egy gyáva férfi. Megölöm Rebeccát. Én leszek az, aki személyesen végez vele. Hogy hazudhatott bele a szemembe? Miért tette ezt velem? Hogy hazudhatott nekem Nate? Ki tudta még? Miért kellett hagynod, hogy ezt tegye? És te, Liam? Nem voltál ott vele? Ha jól tudom egy iskolába jártok. De amint látom, téged sem lepett meg igazán a dolog, így gondolom, már régen tudsz róla. Köszönöm, igazán rendesek vagytok - Csak hallgattam Zoet. Most megint össze volt törve. Nagyon régen láttam már ennyire szétesve. Megpróbáltam odamenni hozzá, hogy megnyugtassam, de büszke tekintetét látva, inkább megtorpantam egy helyben. És nem közelítettem felé.
- Liam, tedd meg, hogy vigyázol rá. Rám ugysem hallgat. Ki tudja, talán rád figyel. De nem mehet Rebeccához. Ma még a biztonság kedvéért elvitetem Rebeccát a kúriára. Vigyázz rá! - Még vetettem egy utolsó pillantást, a földön térdelő, könnyei között úszó lányra, majd kezet fogtam Liammel és egyenesen Chris szobájába hopponáltam...
- Zoe, ne csinálj hülyeséget. Christopher csak... - kezdtem bele, de Zoe hisztérikus hangon szavamba vágott. Nem mertem szemébe nézni, mert képes lett volna itt élve eltemetni.
- Nathaniel, Te tudtál róla ugye? Tudtál róla? És képes voltál eltitkolni előlem? Hogy tehetted ezt? Miért én tudom meg utoljára, hogy a lányom beállt Halálfalónak? Hogy engedhetted neki? Miért Nate? Miért? - Mondandója végén már megállíthatatlanul, patakokban folytak végig fehér bőrén a kövér könnycseppek, miközben apró ökleivel a mellkasomat püfölte. Abszolút jogosan.
- Zoe, én... - kezdtem volna, de ekkor még a lábát is meglendítette, így legérzékenyebb testrészemet eltalálva. Egy szerencséje van, hogy a húgom. Más nők ezért már rég a földön szenvednének. Elvesztettem egyensúlyomat is, így meg kellett támaszkodnom a közeli fatörzsében. Zoet elengedve. Neki se kellett sok, már el is indult Chris felé. - Liam állítsd már meg! - Kiabáltam a fiúnak, de mint aki meg sem hallotta úgy állt ott tovább. Szerencsére, Christophernek volt egy kis esze, és elhopponált. Nem tudom, hogy túl élte-e volna, amit most Zoetól kapott volna.
- Miért ment el? Egy gyáva férfi. Megölöm Rebeccát. Én leszek az, aki személyesen végez vele. Hogy hazudhatott bele a szemembe? Miért tette ezt velem? Hogy hazudhatott nekem Nate? Ki tudta még? Miért kellett hagynod, hogy ezt tegye? És te, Liam? Nem voltál ott vele? Ha jól tudom egy iskolába jártok. De amint látom, téged sem lepett meg igazán a dolog, így gondolom, már régen tudsz róla. Köszönöm, igazán rendesek vagytok - Csak hallgattam Zoet. Most megint össze volt törve. Nagyon régen láttam már ennyire szétesve. Megpróbáltam odamenni hozzá, hogy megnyugtassam, de büszke tekintetét látva, inkább megtorpantam egy helyben. És nem közelítettem felé.
- Liam, tedd meg, hogy vigyázol rá. Rám ugysem hallgat. Ki tudja, talán rád figyel. De nem mehet Rebeccához. Ma még a biztonság kedvéért elvitetem Rebeccát a kúriára. Vigyázz rá! - Még vetettem egy utolsó pillantást, a földön térdelő, könnyei között úszó lányra, majd kezet fogtam Liammel és egyenesen Chris szobájába hopponáltam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése