Neki dőltem Liam mellkasának és hallgattam szíve egyenletes lüktetését. Ez valahogy mindig megnyugtatott. Jó volt elveszni óvón ölelő karjaiban. Nem akartam, hogy elengedjen. Hallgattam szavait, de egy mondatnál eltoltam magamtól.
- Mi az, hogy Ethan már így is utálja Christophert? - húztam fel érdeklődőn szemöldököm és összefontam magam előtt karjaimat. - Liam, mond már. Ethan nem utál meg senkit ok nélkül. Engem is, csak ezért vet meg. Christophert mi oka lenne gyűlölni? - kérdeztem idegesen, majd felálltam és ide-oda kezdtem járkálni. Valami nagyon nincs rendben. De ezt már régóta érzem Chris közelében. Ethan és Liam pedig tudja mi van Christopherrel, de nekem nem kell elmondani. Dehogy, ráérek mindent utoljára megtudni.
- Liam, nem érdekelnek a kifogásaid, az sem, hogy megígérted Chrisnek, hogy nem adod tovább. Meg kell tudnom, hogy mi van vele - szóltam ingerülten, de válaszát meg sem várva indultam el a Mardekáros Fiú Hálók felé.
- Ha te nem mondod meg, majd én kiderítem - mondtam büszkén, és mielőtt utolérhetett volna, berontottam Chrisék szobájába. A sötétben csak férfiak körvonalát tudtam kivenni. Nem túl gyakran jártam ide, így nem tudtam melyik ágyban alszik Chris. Még ha meg is találom, kétesélyes, hogy nem e Alexet verem fel. Próba cseresznye. A legközelebbi ágyon, ott is találtam Christ. Az éjjeliszekrényén ott hevert órája. Erről mindig megtudtam különböztetni őket. Lehúztam róla a takarót, majd óvatosan megráztam vállát. Meg sem mozdult. Erősebben rángattam meg, de ezzel sem értem el sokat, valamit motyogott maga elé, majd berántott maga mellé az ágyba. Esküszöm, megölöm.
- Christopher Acerlot. - Karjait sikeresen lehámoztam magamról, de fel kellett keltenem. - Kelj már fel. Beszélnünk kell. Oké, te akartad - Egy hatalmasat taszítottam rajta, majd leesett az ágyról. Pár perc múlva ijedten pillantott rám. - Gyere Csipkerózsika - mondtam gúnyosan, majd megfogtam kezét és kirángattam a folyosóra, ahol a halvány fénynél meg is bizonyosodtam, hogy Chrissel állok szemben.
- Figyelj Christopher, tudom, hogy valami már egy ideje nincs rendben veled. Miért nekem kell utoljára kell ezt megtudnom? Azt is tudom, hogy Ethannel összevesztetek. Tudnom kell, hogy... - pillantásom egy másodperc erejéig fedetlen alkarjára tévedt, ahol ott díszelgett a sötét jegy. Szám is nyitva felejtettem. Soha nem képzeltem volna, hogy Ő is beáll. Nekem volt rá nyomós indokom. De neki? Arra fogja, hogy követi a családi hagyományt? Nem jó kifogás. Ne is kérje, hogy ezt elnézzem neki. Ethan haragja jogos volt. De nem szólhatom le azért, ami én is vagyok.
- Miért? - csak ennyit tudtam kinyögni, mert ekkor megjelent Liam is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése