Idegesen és feldúltan száguldottam végig a kastély szürke, ódon folyosóin. Nathaniel, ha csak egyszer küldene egyértelmű üzenetet, nem is ő lenne. Megőrjít, egyszer miatta leszek öngyilkos. Hogy lehet olyan patrónust küldeni, hogy " Fontos, ide kell jönnöd"? Nem normális ez a pasas. Kerüljön a kezeim közé, biztosan megölöm. Főleg, ha semmi érdekes nem történt, csak éppen szórakozni támadt kedve. Azt hiszem akkor elküldöm az anyjába. Na, az nem is olyan jó ötlet, nagyi... ööö... vagyis Cia, nem hiszem, hogy kíváncsi a fiára.
Fekete megassarkúm hangos kopogása felverte a kihalt kastélyt. Egy árva lélek sem volt itt. Minden esetre, első utam Christopher szobájába vezetett, mivel nem volt az iskolában, gondoltam itt van. Hát, jól is gondoltam. Ahogy beléptem a szobába, rögtön megéreztem a vér szagát, és egész testem beleremegett. Mióta Liammel vagyok, sokkal kifinomultabb a szaglásom, és néha azon kapom magam, hogy egy egy ember vére után áhítozok. Pedig csak fél vámpír vagyok és ijesztő, hogy már most annyira kifinomultak a képességeim, mint Liamnek. Nagy szemekkel néztem végig Christopheren, aki pocsékul festett.
- Mi történt veled? - tátogtam a srácnak, majd rögtön elé siettem és amilyen gyorsan csak tudtam letöröltem arcáról a vért. Igazából, ezt csak magam miatt tettem, hiszen nem akartam megölni a félöcsémet. Nem vetne rám jó fényt. Csak hallgattam magyarázkodását és egyszerre a földbe gyökereztek lábaim. Nem akartam elhinni, hogy sikerült kikotyognia. Nem tudtam elhinni, hogy Ő, akiben a legnagyob bizalmam volt, csak úgy elmondta anyámnak. Csend állt be a szobában, majd arcvonásaim megkeményedtek, nem tudtam megszólalni. Már egy ideje el akartam mondani Zoenak, csak nem tudtam, hogyan is kellene bele fognom. Hiszen még sem állhatok csak úgy elé, hogy, figyizz anya, képzeld Halálfaló lettem. Tuti biztos, hogy színinfartust kapna. Valahogy még meg is könnyebbültem, hogy nem nekem kellett elmondanom, de az rosszul esett, hogy Christopher iránt elveszett a bizalmam. Néztem a fiút és nem tudtam eldönteni, hogy haragudjak-e rá. Rideg, érzelemmentes arccal meredtem rá, majd elővettem pálcámat és elmulasztottam fájdalmait és átsegítettem az ágyra.
- A lábaddal nem tudok mit csinálni. Ezt Nathanielnek kell szólni, hogy segítsen. Nem tudok mit tenni érted - mondtam, majd csukjámat felhajtottam és indulni készültem. Nem tudtam egy helyben megmaradni. Egyszerűen, mennem kellett. Szavaira, azonban megtorpantam, de kezem még mindig az ajtó kilincsen nyugodott.
- Tudom - suttogtam kimérten magam elé. - Tiltotta. Mindig is gyűlőlte őket, azért mert harcoltak valamiért. Volt céljuk és ez nem tetszett anyámnak. Sebastiant is ezért gyűlőlte, mert Halálfaló volt. Csak nem értem. ő miért jobb vámpírként. Hiszen a vámpírok is egy közös célért harcolnak, küzdenek, hogy mindél több vérhez jussanak. Akkor a Halálfalókat miért ítélik el, hogy ha azért harcolnak, hogy békét akarnak teremteni? Nem értem anyámat. Ő soha nem fogja megérteni, hogy miért harcol egy halálfaló... soha nem fog megérteni. Gyűlől, csak nem mondja - nem látszottak érzelmeim, semmi nem tükröződött szobor szerű arcomon. Lassan az ágyhoz sétáltam és megfogtam Chris kezét, de nem néztem rá. - Kösz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése