Becky

Rebecca

Kint álltunk a pálya szélén, és vártuk, hogy győzzünk. Nem is volt ez kérdés a Hollóháttal szemben. Szerencsétlen idióta az összes. Legszívesebben kitiltatnám őket az iskolából. Stréber barmok, akik el is vannak telve maguktól. A Hugrabugosok meg folyamatosan istenítik őket. Barmok, a Griffendél győz, mint mindig. Hatalmas sikongatás tört ki a szurkolók körében, mikor a kommentátor felkiáltott: McCarthey elkapta a cikeszt!

Miért pont ez a szerencsétlen? Miért ő egyáltalán a fogó? Egy biztos, a múltkori alkalom után, megbántott és már nem tudok bízni benne. Egyébként is nehezen bízom bárkiben is. Odasétáltam én is, majd boldogan vetettem magam Ethan karjaiba.

- Szép volt, Csapat kapitány úr - nyomtam egy puszit arcára és szélesen vigyorogtam rá. A többieket is megöleltem és adtam nekik puszit, de mikor már csak Zac maradt, el akartam hátrálni. De lefagytam. Neki dőltem egy oszlopnak és felpaszírozódtam rá.

- Nincs ott szükség rám, lesz elég Griffendéles csaj, akit megfektethetsz, aztán megalázhatod őket - mondtam neki gúnyos hangon, majd ahogy Ethan eltűnt az öltöző mögött én is indulni akartam, de magához rántott és megcsókolt. 

- Meglátjuk, lesz -e kedvem - leheltem halkan a csók után, majd futó lépésben mentem a többiek után.

Már egy órája az ágyon feküdtem. A ruha ki volt készítve, amit fel akartam venni, de kérdés, hogy jó ötlet-e elmennem. Elmegyek. De nem. De igen. És, ha... Nem! De. Akkor is. Akkor sem. Döntöttem. 

Pár perc múlva elkészülten álltam a tükör elől. Egy fekete, abszolút kirívó ruhát viseltem. Ha jobban megnéztük, több testrészem volt kint belőle, mint amit takart. Egy baj volt. Kint volt a köldök piercingem. Hát, ezt mindenki ellenezte a családban, még Jesse és Ethan is. Hihetetlenek. Nem az ő testük. Nekem pedig tetszik. Nem baj, Ethan nem szedetné ki, és be se árulna, különben biztos megverem. Ennyit erről, tetszett a lány, aki visszanézett rám. Kisminkeltem, magam, hajamat kiegyenesítettem, majd napszemüvegemet fejemtetejére állítottam és egy magassarkút kaptam magamra. Az ajtó kitárult, és megjött Zac. De jó. Nem kifejezetten neki öltöztem fel. 

Hátráltam, ahogy közeledett felém. A falnál megembereltem magam és lábaimat kifeszítettem büszke tekintetem az övébe fúrtam. 

- És, ki mondta, hogy veled szeretnék menni? Nem gondoltál rá, hogy van valaki más is aki elhívott? - kérdeztem gunyorosan. Habár a többi meghívásra, kivétel nélkül határozott nem volt a válaszom. Zacén azért gondolkodtam és most itt vagyunk. Legalább a mardekárosokat nem kell látnunk.

- Ethan, meg sem engedné, hogy ott legyek. Szerinte kis lány vagyok még - magyaráztam. - Pedig ha tudná...


Becky ruhája